Science Caffe Művészet, film&könyv rovata

Ha egy sorozatról megáll a kijelentés, hogy a kritikusok és a nézők egyaránt kedvelik, hogy ugyanúgy megtalálhatóak benne a gépfegyverek, mint a Shakespeare-idézetek, hogy egy biztos kézzel összeválogatott, rendkívül tehetséges színészekből álló gárda alkotja az állandó stábot, továbbá ez Stephen King kedvenc sorozata – nos, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a Sons of Anarchyról v

Végy egy 1964-ben született nőt, aki egy Nobel díjas művein nőtt fel. Tégy hozzá harminc évet és egy hosszú, de sikeres pályafutást. Szórd meg a „romlott világ” hozzávalóival és a hírnévre való szomjazással, majd ezt keverd össze. Az egészet hintsd meg pofátlansággal és üres beszéddel. Meglehet, ez a receptje a Semminek.

 Különös élettörténete van ennek a mindössze egy délután alatt elfogyasztható könyvnek: megjelenése után rögtön betiltották Dániában, majd miután megnyerte a dán Kulturális Minisztérium Gyerekkönyv- díját kötelező olvasmánnyá tették az iskolákban. A marketingeseknek nem kellett különösebben törniük magukat, hiszen ez reklámként szolgált a volt ENSZ és Európai Uniós képviselőnek és írásának.

Ha van egy tökéletesen átlagos, már százszor elismételt és rendkívül elcsépelt szerelmi történetünk, csomagoljuk szép színes és mintás papírba, hátha nem tűnik fel az embereknek a svindli. Hollywood filmtermésének egy igen jelentékeny hányada követi a fenti alapelvet, és valljuk be, néha ezek a szemfüles mesteremberek egész ügyesen hasznosítanak újra – de van olyan is, amikor kifejezetten idegesítő az aktuális próbálkozás. Talán nem véletlen, hogy a Vizet az elefántnak kizárólag otthoni fogyasztásra, digitális lemezeken érkezett el hazánkba, mert hiába a nagyszabású cirkuszi körítés, hiába a sok egzotikus állat (és Robert „Tinibálvány-vérszívó” Pattinson), ez a mű bizony ugyanaz a giccses és szirupos szerelmi történet, amit a ponyvaszerzők már évszázadok óta próbálnak lenyomni a torkunkon.