Science Caffe Társadalom, nők rovat

Mindenki élete egyenlő, mindenki élete ugyanannyit ér. Rejtő Jenő Csontbrigád című művében a főhős (miközben napi hatvan fokban töri társaival a sziklákat egy kopár hegyoldalon a Szahara valamely csücskében távol minden civilizációtól és moráltól) így kiállt: „Embernek kell maradni, mert az ember meghal, az állat pedig megdöglik”. Embernek maradni pedig néha nehéz. Hiába egyenlő az életünk értéke, hiába abszolút és megkérdőjelezhetetlen, hiába nem szabad lemondani róla, vannak helyzetek, betegségek, amikor valaki azt kívánja bár meg se született volna.

Gondosan titkolták – hollywoodi imázsával nem fért össze – hogy a gyönyörű „végzet asszonya” eredeti gondolkodású feltaláló. Véleménye szerint – és ezt gyakran hangoztatta - „Bármelyik lány lehet elbűvölő. Csak annyi kell, hogy álljon nyugodtan és nézzen bután.”

Mivel nem érteném mi az állam, az anya fogalma, képtelen lennék felfogni, hogy mégis miért döntenek meg nem kezdett életem felett. Pedig lehetne saját anyukám. Rollerem, babám, sőt még kiskutyám is. Megtapasztalnám, hogy milyen küzdeni a megélhetésért, a boldogságért, a szeretett férfi szerelméért. Átélhetném életem első csókját, csalódhatnék megannyi emberben. Anya lehetnék. Átadhatnám tudásomat és megtaníthatnék szeretni. Író lehetnék, hogy a giccses napfelkeltéről és a semmiről írjak. Vagy az lehetnék, aminek látni akarsz…

A színhely a Tagab völgye Afganisztán északkeleti részében, a tálib lázadók egyik erősségének számító Kapisa tartományban. A francia haditengerészet 21. gyalogsági ezredének egyik harci alakulata hajnali bevetésre indul a kopár hegyek között. Az ellenség megfoghatatlan, és mindenütt jelen van. A polgári lakosság soraiban elvegyülve a lázadók csapdákat állítanak fel az utakon, a francia csapatokra kalasnyikovból és rakétával nyitnak tüzet.