Zakatoló - Gyerekversek

„Gyerekszoba, gyerekszoba
Rendetlen az összes zuga!
Rumli van a puha ágyban,
Íróasztal fiókjában,
Rumli van a földön, polcon,
Nagyfotelben, kis komódon,
Rumli van a piros széken,
Kék szőnyegen, zöld szekrényben,
Rendetlen a ruhásfiók,
Trikó, zokni mind-mind kilóg!
Rumli van a babaházban,
Játéktartó ládikában,
Rumli van a kiságy alatt,
A sok kocsi szerteszaladt.
Elgurultak ide-oda,
Nem lesz itt rend soha, soha!”

Állok a gyermekeim ajtajában, körbenézek, és csak annyit tudok mondani: Milyen igaz! Ahogyan Bartos Erika összes többi versecskéje is a Zakatoló című kötetében.

Mondhatnám, hogy milyen változatosak a témák, milyen dallamos a szövege, és milyen nagyszerű, hogy nyelvtanilag helyes, mégis egészen modern szóhasználattal megalkotott rímek vannak benne, hogy milyen élénk az egész könyv, még a rajzok is vidám mosolyra késztetik az olvasót.
De valójában nem én vagyok a könyv igazi kritikusa, hanem a két csemetém. Viki, aki még csak két és fél éves, aki imádja az állatokat, meg a tündéreket, az éneket és a képeket. Meg a fiam, aki már komoly négyéves óvodás, aki több százig képes elszámolni, és minden autó márkáját és típusát fújja, akit érdekel, hogyan működnek a repülők, a markolók és traktorok és valójában minden, mit az ember megalkotott, de nehézkesen formálja a mondatokat, és egyáltalán nem rajong érte, ha mesélek neki. Két teljesen különböző karakter, két teljesen eltérő érdeklődési kör.
Mégis, ez a két lurkó úgy hallgatta tátott szájjal a verseket, mintha csak jutalom járt volna érte. Pedig ez a jutalom maga a könyv volt.
Mert volt ott béka, hal meg gólya, volt traktor, dömper, óra, volt város, meg falu is, éjjel is és nappal is. Balaton és Budapest, Tésen malom, széllel járó, Nemeshanyban vízben álló. Jármű, amit én hajtok, bicaj, roller, kis szánkó, olyan is mi zakatol, síneken fut, kanyarog, égben száll, majd földet ér, pöfög, döcög, haza tér. Jól megfért a sün, a mókus, a zsiráf és a papagáj, alma, csiga, kígyó, béka, bárányhimlős kisleány.
(No lám, ez a verseskötet még belőlem is rímeket fakaszt.)

Pont annyi versike bújik meg a karcsú kötetben, hogy ne lehessen megunni, hogy a gyermekek kedvük szerint válogathassanak benne. Jó nagy betűk biztosítják, hogy több csemetével körülövezve is lehet úgy tartani, olvasni, hogy mindenki csodálhassa közben a szerző nagyszerű rajzait. A Babócára hajazó emberfigurák külön örömöt jelentettek a lányomnak, az aprólékosan megformált járművek meg a fiamnak. Mozgalmas rajzok vezetik a gyermekszemet és magyarázzák is egy füst alatt a hallottakat.

Én pedig nagyon élveztem, hogy olyan dolgokról olvashatok nekik, ami érdekli őket, a mi sajátosan árnyalt és csodálatosan csengő magyar nyelvünkön, magyar szórenddel és nagyon magyar tartalommal. Mert pont az a világ jelenik meg benne, amiben élünk, ami itt, ebben az édes hazában körülvesz minket. Olyan tájakon, olyan helyeken és olyan járművekkel járunk, olyan állatokat látunk benne, amiket gyermekeink nap, mint nap felfedezhetnek, ha a kíváncsiságtól csillogó szemeikkel körbe tekintenek.

Bár a könyv nem kimondottan olcsó, de tekintve, hogy jó minőségű papírra, szép színekkel nyomtatták, és a keménykötés biztosítja a többszöri olvasás lehetőségét, még az unokáink arcára is mosolyt fog varázsolni.

Alexandra Kiadó, 2011

80 oldal
Kötés: kemény kötés
ISBN: 9789632974965