Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességere, miközben mindez boldoggá teheti.

Belépés

Kapcsolatfelvételi űrlap

Természet a művészetben: A japánkertek

A japánkertek a természetben uralkodó rendet és harmóniát tükrözik,  a körülöttünk lévő világban ugyanis minden teremtménynek megvan a maga helye és szerepe. Ezek a kertek megmutatják nekünk, hogy az emberi kéz hogyan képes alakítani, formálni a környezetet,  ezért tökéletesen alkalmasak a természet és a művészet kapcsolatának ábrázolására.

 A japánkertek Kiotóban, a templomvárosban a természet szépségét ötvözik a művészettel. Csodálatos színeket, mindent elárasztó csendet, nyugalmat és tökéletes harmóniát tapasztalhatunk belépve ebbe a varázslatos világba. Ezek a kis birodalmak egyszerre mesterségesek, mégis természetesek. Semmi sincs véletlenül vagy feleslegesen a kertekben. Még a kövek is különböző formákat ábrázolnak. A színek harmóniáját az teremti meg, ahogy az élénk (rózsaszín, sárga), illetve a fakóbb színek váltakoznak. A kertekben olyan érzés lehet sétálni, mintha egy hangulatos festményben gyönyörködnénk, amely a szobánk falán lóg. Csakhogy itt mi magunk is az alkotás részévé válhatunk. Ezek a kertek tökéletesen alkalmasak az elmélkedésre, hiszen itt zavartalanul lehet gondolkodni bármiről.

A japánkert olyan, hely, ahol mindenkiben más-más érzés fogalmazódik meg. Mindenki másképp éli meg a hely szépségét, tökéletességét.

 A japánkerteknek tehát lelkük van, melyet csak akkor érthet meg az ember, ha a kertek minden apró zugát bejárja. Másképp láthatjuk például a fákat, a hidakat, ha a tükörképüket tanulmányozzuk. Ilyenkor egy egészen új arcát mutatja a természet. A Heian-szentély kertjében például egy nagy tavon tavirózsák úszkálnak, melyeknek levelei között egy feketefenyő képe jelenik meg. A Rjóandzsi zen kertjében köveket láthatunk a fehér kavicson, amelynek értelme a saját fantáziánkra van bízva. Mindenki annak látja, amit beleképzel, vagy amit a saját képzelete határai megengednek. Tehát nemcsak pihenhetünk ezekben a kertekben, hanem ihletet is nyerhetünk belőlük saját alkotásainkhoz. A művészet tehát művészetet teremt. Olyan gondolatok bölcsői lehetnek ezek a helyek, amelyek a zajos városban sosem születhetnének meg.


 

Next post

Templomok éjszakája: az Uniós Soros Elnökség Lezáró Fesztiválja

Read More »