Alternatív energia termelő rendszerek elterjesztésének térségi és határmenti ösztönzése

A fejlett és a fejlődő országokat figyelembe véve jelenleg a fentiek közül kiemelkedő tényező az energiaellátás biztonsága, hiszen ennek hiánya okozza a legnagyobb veszélyeket, mivel a megfelelő energiaforrások híján a fejlett ipari országok működésképtelenek, akár a termelést, akár a fogyasztói szférát vesszük figyelembe. Nem véletlen, hogy az energiastratégia minden országban a kiemelt stratégiák közé tartozik.

Ma úgy tudjuk, hogy a fosszilis energiahordozók még viszonylag hosszú ideig rendelkezé-sünkre állnak. Az ismert adatok szerint a kőolaj és földgáz még évtizedekig biztosítható, szénből pedig a készletek legalább 200-300 évre elegendőek. Az azonban tény, hogy a hozzá-férés ezekhez a készletekhez egyre nehezebb, a kitermelés és elosztás költségeinek növekedé-se pedig természetszerűleg árfelhajtó tényező marad.

A nagy lélekszámú országokban (pl. Kínában és Indiában) az elmúlt évtizedben igen komoly gazdasági-társadalmi fejlődés indult be, ami a korábbiakban nem prognosztizált ütemű ener-giafogyasztás növekedéssel járt. A kereslet növekedésével az árak szintén emelkedtek és fo-lyamatosan emelkednek, a két árfelhajtó tényező hatása így nagy biztonsággal előre jelezhető. Az igen nagy valószínűséggel emelkedő tendenciájú energiahordozó árak mellett aggodalom-ra adhat okot az a prognózis is, hogy a kereslet növekedésével egyre valószínűbbek lesznek a logisztikai és az egyéb ellátási zavarok, amelyekből eredő károk közelítőleg sem lehet felbe-csülni. Mindezek mellett ott a súlyos teher az energia fogyasztók lelkén, hogy a fosszilis ere-detű energia felhasználásával saját környezetüket teszik kockára. Bizonyítottnak látszik, hogy a tapasztalt éghajlatváltozás döntően az emberi tevékenység következménye, elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével növekvő széndioxid koncentráció tehető felelőssé a me-legedő tendenciájú klímáért. Nem csoda tehát, hogy az emberiség (de legalább is a fejlett vi-lág) keresi a megoldásokat a fosszilis eredetű energia hordozók kiváltására, a megfelelő ener-giaforrásokat a kőolaj és földgáz utáni időszakra.

Az energetikai stratégiák természetes eleme a takarékosság, az energia felhasználás hatékony-ságának növelése. Ne feledjük: a legolcsóbb energia a fel nem használt energia. Az energiata-karékosság műszaki lehetőségei azonban korlátozottak, ezeket az elmúlt évtizedek technikai-technológiai fejlesztései révén jórészt már kihasználtuk. (Csak egy példa: a belső égésű gép-járműmotorok fajlagos fogyasztását jelentősen sikerült csökkenteni, további látványos fo-gyasztáscsökkentésnek azonban most nem látszanak a lehetőségei.)