A fénykép ereje

A fotográfia - szép magyar nyelven a fényírás - a XXI. század egyik legáltalánosabban űzött hobbija. A gyerekektől az aggastyánokig, a teljesen amatőröktől az elismert profikig, vagy éppen művészekig bárki gyorsan és könnyedén készíthet fényképeket.

Ami száz évvel ezelőtt akár órákba is telhetett, vagy húsz évvel ezelőtt körülményesebb volt, azt ma másodpercek alatt megoldhatjuk az exponálástól a nyomtatásig. Ez a kozmopolita fényképezési hullám teljességében átalakította a fotózásról alkotott összes korábbi elképzeléseket, vagy mondhatni, a szűk szakma által szubjektíven létrehozott mesterséges szabályokat.

Az elmúlt tíz év gyakorlatilag a filmes-analóg és a szenzoros-digitális gépek párharca volt. Egyik sem mondható győztesnek. Egyfajta "tolerancia" alakult ki a két fotós tábor között, jól megvannak egymás mellett, és maradtak mostohatestvérek. Tény, hogy napjainkban a filmes fotózás szűkebb körben alkalmazott, de minőségileg nem szorult háttérbe. Valójában lényegtelen a mérlegelés, és nem számít, hogy ki milyen technikával készít képeket a világról, mert legyen bár amatőr, profi, vagy művész, a céljuk ugyanaz marad: megörökíteni valamit az empirikus környezetből. Van, aki csak a családjának, párjának, és van, aki a nagyvilágnak, vagy éppen csak önmagának fotóz. Van, akinek a képei érzéseket és rácsodálkozást keltenek, és van, aki az alkotásával még az érdekes jelzőt sem tudja kivívni magának. Van, aki galériákon mutatja be műveit, és van, aki csak az internetet használja publikációs platformnak. A fotográfia lényege minden esetben ugyanaz marad: megragadni és megörökíteni a momentumot. Akár tudatos, akár ösztönös, de benne van az ember legősibb szenvedélye, a vadászat. Ez a pillanat vadászata, és a legszebb trófea az időtállóság, egy pici halhatatlanság.