A „Burgess pala” kistestvért kapott

 Az őslénytan nagyra becsült fosszília (ősmaradvány) lelőhelye kistestvért kapott. Kutatók egy csoportja lenyűgöző fosszíliákra bukkant a kanadai Sziklás-hegységben, mindössze 40 kilométerre a híres Burgess pala lelőhelyétől.

A Geology nevű folyóirat szeptemberi számában jelenik meg a felfedezésről egy publikáció.
Az 1909-es felfedezése óta a Burgess palából sok ezer — 505 millió éves — kambriumi ősmaradvány került elő. Ezt a korszakot gyakran az evolúció „nagy ősrobbanásának” nevezik, amikor az állatok számos új forradalmi formája jelent meg. Az ekkor élt puhatestű lények a tengerfenéken mászkáltak, amikor egy iszapár temette be őket. Ennek köszönhetően a szilárd váz hiánya ellenére rendkívül jó állapotban őrződtek meg..
A Burgess fosszíliák számos kibúvásban bukkannak felszínre egy 60 km-es területen Britt Kolumbiában a pala jellegű — 270—370 m vastagságú — Stephen formáció kőzeteiben. Egy paleontológusokból álló csapat élén Bernard Caron, a Ontario-i Királyi Múzeum (Royal Ontario Museum, Toronto) munkatársa a Burgess palában fellelt foszíliákhoz hasonló ősmaradványokat fedezett fel a Stanley gleccser völgyében (Kootenay Nemzeti Park). Itt a Stephen formáció egy jóval vékonyabb, 16 és 160 m közötti vastagságot elérő része bukkan felszínre.
„Az új helyszín kibővíti ismereteinket az ősi élőlények környezetéről alkotott elképzeléseinket illetően és fontos összefüggésekre világít rá” — mondta Peter Allison, a londoni Imperial College kutatója.
A Stanley gleccsernél talált állatok mintegy fele, mint pl. a trilobiták, más Burgess lelőhelyekről is előkerültek változó gyakorisággal. De a kiásott őslények közül nyolc eddig ismeretlen faj. Köztük egy még névtelen féreg; a Stanleycaris hirpex egy tagolt testű rákszerű lény, ami anomalocarid néven ismert; és egy arthropoda (ízeltlábú) nagy szemekkel, amelyek a fejpajzsából álltak ki.
Eddig a paleontológusok azt gondolták, hogy az egyik ok, ami miatt a Burgess fosszíliák olyan jól megőrződtek, az volt, hogy vastag üledékbe kerültek az óceán mélyén és egy tenger alatti szikla megvédte a területet az áramlásoktól. Azonban a Stanley gleccser ősmaradványai nem egy ilyen szikla jelenlétében keletkeztek, ami azt mutatja, hogy más környezetben is fosszilizálódhatnak élőlények rendkívül jó állapotban.
„Valószínűnek tartjuk, hogy az eljövendő kutatásokkal a továbbiakban is új fajok fognak előkerülni a vékony Stephen formációból, amely regionálisan jóval nagyobb területen bukkan felszínre, mint a vastag Stephen formáció”— írják a kutatók.
Forrás