Meg lehet-e ma élni Magyarországon kézműves ékszerek készítéséből vagy csak kereset kiegészítésnek, hobbinak való? Zsámboki Mónika, a ZsaMo néven kapható egyedi, kézműves ékszerek készítésével foglalkozik. Az egyéni vállalkozás előnyeiről és buktatóiról, a magyar kézművesiparról és annak a hazai vásárlók általi megítéléséről – és persze ékszerekről beszélgettünk.
SC: Mióta foglalkozol ékszerkészítéssel?
ZsaMo: 2007-ben készítettem az első drótékszereimet. Először annyira nem fogott meg a dolog, „csupán” a báli ruhámhoz szerettem volna valami hozzá passzoló éket viselni, de sehol sem találtam megfelelőt, így inkább megcsináltam magam. Egy évvel később, 2008-ban kezdtem úgy igazán bele az ékszerelésbe (ahogy én hívom). Néhány hónapos külföldi tanulmányaim alatt láttam az egyetemen egy plakátot, amin helyi diákok reklámozták az általuk készített ékszereket: megnéztem, megtetszett. Akkor döbbentem rá, hogy a drótban sokkal több lehetőség van, mint azt először gondoltam. Alig vártam, hogy végre hazaköltözzek, és beszerezhessem az induláshoz szükséges eszközöket! Aztán eléggé eluralkodott rajtam a drótmánia, ma már ki sem látok belőle.
SC: Miben látod a kézműves termékek sikerét, népszerűségét?
ZsaMo: Szerencsére egyre többen keresik az egyedi dolgokat, ez a kézműves termékek sikerének legfontosabb oka szerintem. Nem mindenki elégszik meg a sorozatgyártott bizsukkal, táskákkal, ruhákkal, stb-vel. Egy kézműves termék minden esetben egyedi, még ha kisszériás, akkor is, hiszen kézzel ugye nem lehet tökéletesen reprodukálni semmit. Meg egyébként is: olyan jó az a gondolat, hogy „senki másnak nincs ilyenje, csak nekem”.
SC: A különböző vásárokon, vagy erre specializált boltokban kapható kézműves termékek főként az áruk miatt nem mindenki számára könnyen elérhetőek. Hogyan lehetne ezen a problémán segíteni, elérhetőbbé tenni az egyedi, kézzel készített árukat?
ZsaMo: Attól függ, hogy honnan nézzük. Én, mint alkotó, azt mondom, hogy olcsók, persze, ha a külföldi termékekhez viszonyítom az árat. Ha a magyar piachoz, akkor azt mondom, hogy nullára kijövök, és egy egész kevés hasznom is van.
SC: És ha vevőként szemléled a kérdést?
ZsaMo: Akkor azt mondom, kicsit drágák, mert sajnos itthon a keresetek nem nyugati színvonalúak, az árak viszont igen. De én, mint vevő azt is mondom, hogy ha valóban egyedit akarok, és nem tömeggyártottat, akkor inkább gyűjtögetek, és megveszem, amibe beleszerettem. A kézműves termékeknek ára van, és ez nem csak az alapanyag költség, hiszen nagyon sokszor órákig elbíbelődünk mi alkotók egy-egy darabbal, továbbá vannak egyéb, járulékos kiadások is (rezsi, brand-építés, stb.), és ugye senki sem dolgozik ingyen. Az ár elég kényes téma, lehet rajta sokat vitatkozni. Én azt látom, hogy itthon ugyan már van igény a kézműves termékekre, de a vásárlói (és eladói!) kultúra még nem teljesen nőtt fel a feladathoz. Minden esetre úgy gondolom, hogy jó úton haladunk.
SC: Te milyen módon népszerűsíted és árusítod az ékszereidet?
ZsaMo: Van egy weboldalam, itt működik a blogom is, amit igyekszem rendszeresen frissíteni, de ezen a téren van még mit csiszolni. Ezen kívül az egyik legfontosabb népszerűsítő csatorna a Facebook oldalam, ide gyakrabban írogatok, teszek fel képeket, és olykor még meg is lehet nyerni egy-egy ékszeremet. Ha valaki vásárolni szeretne tőlem, a legegyszerűbben a Meskán működő boltomban teheti meg, de nemrég nyitottam az Etsy-n is boltot, hátha előbb-utóbb szeretne egy-két külföldi is ZsaMo ékszereket viselni. Élőben pedig Budapesten a Ráday utcában lévő Karmazsin nevű boltban lehet megnézni a dolgaimat. Valamint néhány hete egy barátnőmmel közösen elkezdtük árusítani az ékszereinket a Goubán is. Ezt az „élménypiac”-ot tavasztól őszig minden vasárnap megrendezik Budapest belvárosában a Király utca és a Dob utca közt lévő Gozsdu Udvarban. Mi sajnos nem tudunk minden alkalommal részt venni, de a weboldalamon és a Facebook oldalamon mindig jelzem, ha megyünk.
SC: Rendelésre és saját ötletből egyaránt készítesz szebbnél szebb ékszereket. Melyiket szereted jobban, ha a vevő konkrét igénnyel keres meg, vagy ha valaki beleszeret a te fantáziád gyümölcsébe?
ZsaMo: Jó, hogy ha kapok rendeléseket, főleg, ha konkrét az elképzelés. Ha teljesen rám van bízva, és semmi támpontot nem adnak, az a legrosszabb, mert nem tudom, hogy a végeredmény tetszeni fog-e, vagy sem. Azt viszont nagyon szeretem, mikor csak úgy leülök a kis karikáim mellé, és összerakok egy-két ékszert. Viszont itt az tud nagy hátráltató tényező lenni, hogy megveszik-e, kell-e majd bárkinek is? Az ideális állapot persze az, ha éppen annyi rendelésem van, amennyivel elbírok, de még mellette jut idő az „örömből” alkotásra is.
SC: A drótos technika mellett, egy a magyar kézművesek és vásárlók körében még talán kevéssé ismert chainmaille technikával is foglalkozol. Rendkívül bonyolultnak tűnő, nagyon különleges ékszerek az ilyen módon készültek.
ZsaMo: A chainmaille-t itthon láncingként ismerik, ám én inkább használom az eredeti, angol kifejezést, amivel ezt a technikát illetik. Manapság már inkább ezzel a technikával dolgozom. Ennek egyrészt az az oka, hogy itthon is igencsak elszaporodtak a drótosok, ami önmagában nem rossz dolog, de nehéz kitűnni a tömegből; másrészt pedig nagyon-nagyon megszerettem a kis karikákkal való bíbelődést. Persze ez nem olyan szabad, mint a dróthajlítás, hiszen a chainmaille-ben megvannak a minták, hogy hogyan lehet összeszerelni a karikákat. Itt inkább a szín- és anyaghasználat, a meglévő mintákból a formák kialakítása teheti egyedivé a munkákat. Idehaza talán azért nem olyan elterjedt, mert nagy türelemjáték egy-egy ékszer (vagy bármi más) összeállítása, kézműves ismerősök mindig meg is jegyzik, hogy ők erre nem lennének képesek, mert iszonyatosan „szöszmötölős” munka. Főleg nagyobb darabok esetében pedig akár több száz karika is belemegy egy-egy ékszerbe, így az anyagot is „zabálja”. A szerelőkarikák nem olyan olcsóak, és nem kaphatók annyiféle méretben, mint kellene, így én magam készítem a karikáimat is.
SC: Megéri ma Magyarországon egyéni vállalkozónak lenni, ha az ember ilyesmit csinál?
ZsaMo: Ez sok mindentől függ. Én munka mellett, „másodállásban” lettem vállalkozó, így nekem megéri. Ha nem lenne „normális” munkám, nem mertem volna belevágni. Sajnos az itthoni viszonyok nem igazán kedveznek a kezdő kisvállalkozóknak, főleg nem a kézműves vállalkozóknak.
SC: Tervezed, hogy egyszer csak ezzel foglalkozz? Vannak kézművesek, akik képesek csak az alkotásból megélni?
ZsaMo: Vannak elképzeléseim, igen. De nagyon szeretem a munkámat is, és azzal kapcsolatban is vannak terveim. Még jó néhány évig biztosan marad ez a kettősség, aztán hogy később mit hoz az élet, majd kiderül. A kézműves ismerőseim közt vannak olyanok, akik otthagyták a szakmájukat, vagy éppen nem mentek (nem mehettek) vissza gyermekvállalás után dolgozni, így teljes mértékben az alkotásból élnek. Azt látom, hogy az esetükben mindig van egy partner, egy erős, támogató család, így akár „megengedhetik” maguknak, hogy egy-egy hónap veszteséges legyen. Azt hiszem, inkább akkor érdemes „kiugrani” a munkából, és az alkotásnak szentelni az időt, amikor már ismert az alkotó neve, de ehhez nem elég, ha szép dolgokat készít valaki: tudatos tervezés, marketing- és vállalkozási ismeretek is szükségesek, és még sok minden más is. Nagyon sokat kell tanulni egy ilyen lépés megtétele előtt.
SC: Gondolom, ebben a szakmában is elengedhetetlen a folyamatos fejlődés, a tanulás. Milyen lehetőségeid vannak?
ZsaMo: Az interneten rengeteg minta és kép van fent, én ezekből tanulok. Az alapokat is könyvekből és az internetről lestem el, soha nem tanultam személyesen senkitől. Ráadásul a neten nem csak a kézműves technikákat lehet megtalálni: vállalkozási és marketingötleteket is innen szerzek. És persze azon túl, hogy a kifejezetten szakmai részeket elsajátítom, fontos az alkotók közössége, fórumok, blogok, személyes találkozók, ahol tudunk beszélgetni, megosztani egymással a tapasztalatainkat. Van még néhány része a drótolásnak, amit nem próbáltam, de szeretném, ilyen pl. a forrasztás, és szívesen kipróbálnám az ezüstgyurmát is. Jó lenne egyszer elvégezni egy ötvös iskolát, főleg azért, hogy dolgozhassak tiszta ezüsttel.
HÍRLEVÉL
MOBIL