Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességere, miközben mindez boldoggá teheti.

Belépés

Kapcsolatfelvételi űrlap

The Normal Heart – Szerelem, harag és melegbüszkeség a Broadway-n

A 65. Tony Awards háromszoros díjazottja a legjobb újra színpadra állított színdarab, legjobb színésznő és színész kategóriákban Larry Kramer megindító színműve, a Normal Heart lett. A nagyrészt életrajzi témájú darab először 1985-ben nyitott az Off-Broadway Public Theatre-jében, majd színre vitték Londonban és Los Angelesben, 2004-ben pedig ismét Off-Broadway darabként szerepelt New Yorkban. Idén áprilisban új szereposztásban 12 hetes játékidőt kapott, ezúttal a „nagy” Broadway deszkáin.

Kramer színdarabja az 1981-1984 közti időszakban játszódik New Yorkban, ahol a főhős, a zsidó származású író és LMBT aktivista, Ned Weeks (Joey Mantello) egy olyan szervezet létrehozásán fáradozik, amely felhívná a figyelmet az egyre terjedő, akkor még névtelen gyilkos kórra, a HIV-vírusra és az AIDS-re. Ned orvosa és személyes jóbarátja, Dr. Emma Brookner (Ellen Barkin) segítségével megkezdi a kezdetben kilátástalannak tűnő harcot a tudatlanság, a homofóbia, a gyilkos kórnál is kártékonyabb emberi korlátoltság ellen. Dr. Brookner kormányzati támogatást kér a szervezetük munkájához, a vírus kutatásához, a megelőzéshez és a felvilágosításhoz, de mindenütt falakba ütközik. A politikai thrillerként meghatározott Normal Heart egyben szívszorító szerelmi történet is. Ned és a New York Times újságírójának, Felix Turnernek (John Benjamin Hickey) megható, minden problémán átívelő, de a legvégső, kivédhetetlen akadályon, a Halálon győzedelmeskedni nem tudó szerelmét sokan megkönnyezték már a Broadway nézőterén.
 
„Felkavaró fent a színpadon hallani, ahogy a nézőtéren sírnak” – mondta el egy interjúban a darab egyik húzóneveként megjelenő, Emmy díjas Jim Parsons (The Big Bang Theory), aki Tommy Boatwright-ot kelti életre a színpadon.
 
Naivitás lenne azt hinni, hogy ma, a ’80-as évekhez képest, már mindenki tisztában van vele, mit is jelent az AIDS és a HIV. Az emberek jó része manapság is a homoszexualitással hozza kapcsolatba a kórt, pedig ez a vírus ugyanúgy nem válogat, mint a pestis vagy az ebola. A Normal Heart újra és újra megpróbálja felnyitni a szorosan bezárt szemeket, a betapasztott füleket, az elzárkózó szíveket. Reméljük, hogy hamarosan hozzánk is eljut Larry Kramer forradalmi mesterműve, amelyet a londoni Királyi Nemzeti Színház (Royal National Theatre) a XX. század 100 legjobb darabja közé sorolt. A Golden Theatre július 10-ig tartja műsorán a hatalmas közönségsikerrel futó Normal Heart-ot.
 
„A szerelem, az élet és a házasság szabadságához való jog ma is sürgető problémák, és mi mind hiszünk abban, hogy a színház képes megváltoztatni minket és a világot.” (részlet Daryl Roth, a Normal Heart producerének beszédéből a Tony díjátadón)
 
 
Kép: broadway.com

Next post

Minek a szó...

Read More »