Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességere, miközben mindez boldoggá teheti.

Belépés

Kapcsolatfelvételi űrlap

Csak a baj van velük: a neandervölgyi-probléma

Egy nemrégiben közzétett kutatás szerint az új generációs radiokarbonos vizsgálatok megváltoztathatják a – korántsem egységes – tudományos álláspontot a neandervölgyi ember kihalásával kapcsolatban. A korábbi tesztek alapján egyes csontok korát 29.000 évre határozták meg, míg az új vizsgálatok ezeket tízezer évvel korábbra, 39.000 évvel ezelőttre datálják. Mindez azt jelentené, hogy a neandervölgyiek és modern ember valószínűleg sosem találkoztak egymással Európában.

Az Oxford Egyetem specialistája, Thomas F. G. Higham kifejlesztett egy olyan új módszert, amellyel pontosabb méréseket lehet végezni a radiokarbonos kormeghatározással. Higham és Ron Pinhasi régész egy neandervölgyi gyermek csontjait tanulmányozták, akinek maradványaira az Észak-Kaukázusban, a Mezmaiskaya nevű barlangban bukkantak. A csontoknak az új módszerrel megállapított kora 39.700 év. Korábban a területen talált maradványokat a régebbi vizsgálati módszerrel 29.000 évesre datálták.

Higham most azon van, hogy az összes eddigi európai neandervölgyi leletet újravizsgálja, és hiszi, hogy egyik maradványt sem lehet majd 39.000 évesnél fiatalabbként meghatározni. A kutató szerint ez arra lenne bizonyíték, hogy a modern ember sosem került tartósabb kapcsolatba a neandervölgyiekkel. Erre cáfol rá egy genetikusok által tavaly közzétett kutatás, amely szerint a mai ember génállományának 2,5%-a a neandervölgyiektől származik, azaz nem csak hogy találkozott a két faj, de szoros szálak fűzték őket egymáshoz.

Még egy adalék, ha ennyi nem lett volna elég a neandervölgyieket érintő tudományos vitákból: a Science című folyóirat hasábjain május 13-án megjelent tanulmányban Higham kutatásainak ellentmondó adatokat olvashatunk: az északi sarkkör közelében talált maradványokat 28.500 évesnek határoztak meg a radiokarbon adatok alapján, ami 8000 évvel későbbi évszám, mint amikorra a neandervölgyi ember kihalását helyezték. Ezen kívül ezek a legészakabbi leletek, amelyek feltételezhetően a mousteri kultúrába tartozó neandervölgyiektől származnak. A témáról bővebben a Science Daily-n.
 

Next post

Társadalmi béke kellene!

Read More »