Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességre, miközben mindez boldoggá teheti.

Bejelentkezés

Kapcsolatfelvételi űrlap

A Science Caffe az Irodalmi Jelenben

Nyomtatóbarát változatKüldés E-mailben

Az Irodalmi Jelen munkatársának beszélt portálunk két alapítója a Science Caffe céljairól, a művészetről és a tudományról, a műveletlen tudósokról és az önkéntesség presztízséről...

A Science Caffe egy tudományos és művészeti portál, melynek főszerkesztőjével, Jánosi-Mózes Emesével és webmesterével, Jánosi-Mózes Tiborral beszélgettünk a címben rejlő két tevékenységi kör kapcsolódási pontjairól, a tudomány és a művészet állapotáról, a motoros művészekről, a fraktálgeometriáról és az általuk szerkesztett lapról.

A teljes cikk olvasása

További ajánlataink

Az Alexandra Könyvesház Panoráma Termében mutatták be... »
Az [origo] Filmklubon idén februárban indult egy kritikablog, Kovács... »
Tajvani kutatók egy agytumorok kezelésére és egyben... »
A Magyar Jazz Szövetség a Budapest Jazz Clubbal karöltve idén is... »