A Betelgeuse, az egyik legfényesebb csillag az égbolton. A csillag azonban a haláltusáját vívja, az elmúlt egy évtized alatt jelentős összehúzódás ment végbe rajta, ami a közelgő csillagrobbanás eljöveteléről árulkodik. A csillagászok már régóra fokozott figyelemmel kísérik a téli égbolt legfényesebb csillagát az Orion csillagképben található Betelgeuse-t, amely jelenleg vörösóriás fázisból bármikor a robbanás fázisába léphet. A nagytömegű csillag közeli jövőben várható szupernóva robbanása a Földön közel egy évre telihold fényességűre varázsolná az eget.
A megfigyelések szerint az elmúlt évtizedekben jelentős, közel 15%-os összehúzódás ment végbe a csillagban, ami a közelgő csillaghalált megerősíti.
Fantáziarajz a Betelguese robanásáról (Forrás: http://www.dailygalaxy.com)
Minél nagyobb, annál hevesebb
Mint az köztudott minél nagyobb tömegű egy csillag, annál hamarabb használja fel a fúziós készleteit. A nagy tömeg miatti összehúzódást egy ideig a csillagból felszabaduló energia megakadályozza, néhány millió évig pedig egyensúlyban tartva a csillagot, az üzemanyag fogyása azonban drámai folyamatokat indít el, amit a Betelgeuse esetében viszonylag „közelről” van lehetőség megfigyelni.
A heves és drámai folyamatok a kollapszus és a felszabaduló energia egyensúlyának felborulása miatt megy végbe. Kellő energia felszabadulás hiányában a csillag saját tömege alatt mind jobban kompaktálódik, mindaddig, amíg a magfúzió során keletkezett nehezebbe elemek is elkezdenek fuzionálni, amelynek során ismét elegendő energia szabadul fel, hogy „ideig-óráig” a csillag összeomlását megfékezze. A hidrogént, hélium, majd idővel egyre nehezebb elemek követik, mindaddig, amíg a fúzió az elemi vas megjelenéséig jut. Vas-vas fúziója azonban már nem szabadít fel energiát, ilyenkor a csillagok haláltusája látványos robbanással az ún. szupernóva robbanással fejeződnek be.
Nem vagyunk veszélyben, vagy mégis?
A szupernóva robbanások közel 30 fényévnyi (!) sugárban mindent letarolnak. A Naprendszerünk azonban a maga 900 fényéves távolságával elég távol van ahhoz, hogy a robbanás ne tegyen kárt benne. A haldokló csillagtól 25 fényévre azonban van egy másik naprendszer, ami pórul járhat a csillagközi katasztrófa miatt.
A fő probléma azonban a robbanás során felszabaduló nagy energiájú gamma sugárzás, ami azonban jóval távolabbra is eljuthat. A gamma-sugarak többek között könnyen megsemmisíthetik a bolygót védő ózon-réteget is. Az elmúlt évtizedek során a földtörténet egyes nagyobb fajkihalásainak lehetséges okaként sem zárhatók ki hasonló csillagközi események. Becslések szerint a csillag várható robbanása a következő 100ezer évben bármikor bekövetkezhet, sőt 900 fényéves távolságát figyelembe véve az sem kizárható, hogy a robbanás már be is következett.
Nemrég láthattunk hasonló katasztrófát
2009-en a valaha mért legnagyobb csillagrobbanását figyelhették meg egy a Napunkénál 200 szor nagyobb csillag megsemmisülése során. A robbanás közel 4 megayottagramm erejű volt (4 után 32 nullát tegyünk!), aminek során a csillag egy hónapon át képes volt túlvilágítani a saját galaxisát is. A jelenség érdekessége az volt, hogy a szó szoros értelemben nem maradt semmi a robbanás után. A szupernóva robbanásokat követően rendszerint egy szupperkompakt objektum marad vissza, neutroncsillag, vagy fekete-lyuk formájában, itt azonban akkora erejű robbanás történt, hogy minden megsemmisült, ami az ekkora tömegű csillagokban zajló folyamatok eltéréséről árulkodik.
Csillagok méretarányos összehasonlítása, egy apró pont a Napink.
Nyomtatóbarát változat
Küldés e-mailben
HÍRLEVÉL
MOBIL