Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességre, miközben mindez boldoggá teheti.

foxyform

Bejelentkezés

Többsebességes fekete lyukak

Nyomtatóbarát változatKüldés E-mailben

A csillagászok már régóta megfigyelték, hogy energiatermelés közben nem minden fekete lyuk viselkedik azonosan, inkább mintha kétféle üzemmódban működnének, ám a rejtélyre mostanáig nem találtak magyarázatot. A Holland Űrkutatási Intézet (SRON) tudósai derítették ki, hogy a fekete lyukak a gépkocsik motorjához hasonlatosan "sebváltóval" kapcsolnak egyik üzemmódból a másikba.

A fekete lyukak a világegyetem rendkívül nagy teljesítményű, hatékony "erőművei", amelyek az elfogyasztott anyagért cserébe óriási mennyiségű energiát is termelnek intenzív röntgensugárzás formájában. A másik jellegzetességűk a kifúvások (jetek), amikor a "kiköpött" anyag csaknem a fény sebességére felgyorsulva hagyja el a fekete lyukak környékét. Ezek a jetek nagymértékben képesek befolyásolni a fekete lyukak környezetét: óriási buborékokat "fújnak", és felhevítik a gázokat a galaxishalmazokban - olvasható a PhysOrg (http://phys.org) tudományos hírportálon, amely a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című folyóiratban a kutatásról megjelent két tanulmányt ismertette.

Mintha az egyik benzinnel, a másik dízellel üzemelne

A kifúvások kivételes hatását jól példázza a Hanny objektuma (Hanny's Voorwerp), amelyet Hanny van Arkel holland tanár fedezett fel 2007-ben. Egy gázfelhőről van szó, amelyben a közeli IC 2497 spirálgalaxis fekete lyukából származó jet hatására indult be a csillagképződés. Az észlelt jelenségek megértették a tudósokkal, hogy miért oly fontos vizsgálni a fekete lyukak által folytatott energiatermelés és kibocsátás mechanizmusát, jóllehet a folyamatok mikéntje mindmáig javarészt tisztázatlan.

2003-ban derítették ki a csillagászok, hogy kapcsolat létezik a fekete lyukak által kibocsátott röntgensugárzás és a kifúvások között. Az összefüggésre mindenképpen magyarázatot kellett találni, ha meg kívánták érteni, hogy miként működik ez a "motor".

A felfedezés utáni első években úgy tűnt, hogy az összes "habzsoló" fekete lyuk azonos módon működik, ám hamarosan megtalálták az első csodabogarakat. A "fura szerzeteknél" szintén fellelhető az egyértelmű összefüggés a kibocsátott röntgensugárzás energiája és a jetek között, ám mások az arányok, mint a "szabványos" fekete lyukak esetében.

Ahogy nőt a csodabogarak száma, úgy kezdték a tudósok felismerni, hogy a kétféle "motor" egymástól kissé eltérő módon működik - mintha az egyik "benzinnel", a másik pedig "dízelolajjal" üzemelne.

Általános jellemző

Éveken át küszködtek az asztronómusok, hogy e különbségeket összefüggésbe hozzák a két csoportba sorolható fekete lyukak eltérő tulajdonságaival, de erőfeszítéseik nem jártak sikerrel.

Nemrégiben egy csillagászcsoport Michael Coriant, a Southamptoni Egyetem asztronómusának irányításával egy olyan fekete lyukat fedezett fel, amely a fényességváltozástól függően "cserélgette" a röntgensugárzás és a jetek arányát. Ebből a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy nem törvényszerű két különböző "motor" létezése, elég, ha a fekete lyukak a "sebváltót" kapcsolgatják.

Legutóbb pedig a holland SRON kutatói - Peter Jonker ás Eva Ratti - jutottak tovább a rejtély megoldásában. A Chandra röntgencsillagászati műhold, valamint az új-mexikói EVLA (Expanded Very Large Array) rádiócsillagászati antennarendszer segítségével figyeltek meg két "habzsoló" fekete lyukat, míg azok étvágya alább nem hagyott.

"Ezek a fekete lyukak is képesek +sebváltó+ használatára. Megfigyeléseink alapján arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ez a képesség nem néhány +fura szerzet+ kivételes tulajdonsága, hanem a fekete lyukak általános jellemzője. Azt is regisztráltuk, hogy az +átkapcsolás+ a megfigyelt fekete lyukaknál a röntgensugárzás azonos fényességénél történt" - magyarázta Ratti.

E felfedezés új adalékokkal szolgál azoknak az elméleti modelleknek a számára, amelyek a fekete lyukak "motorjának" a működését, valamint környezetükre gyakorolt hatását kívánják megmagyarázni.

 

További ajánlataink

A közel kétórás műhely-foglalkozáson szó esett a gerincvelő-sérülések gyakoriságáról,... »
A Utah-i Egyetem kutatói kifejlesztettek egy villámgyors kamerarendszert,... »
Vasárnaptól kínai a világ leggyorsabb szuperszámítógépe. A Tianhe-1A (Silver River~Tejút)... »
Amerikai kutatók egérkísérleteikben igazolták, hogy egy... »