Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességre, miközben mindez boldoggá teheti.

Bejelentkezés

Kapcsolatfelvételi űrlap

Bűncselekmény az is, ha a bizalmadat ellopják

Nyomtatóbarát változatKüldés E-mailben

Egy régi latin közmondás szerint, veled szemben elkövetett “bűncselekmény az is, ha a bizalmadat ellopják”. Találó és igen mély gondolat, mert a bizalom az embert alapjaiban meghatározza, eltűnése során önmagunkból is elvész valami. A bizalom az ember világhoz való viszonyulásának természetes karakterét, azt a szükségszerűen jóhiszemű személyt definiálja, akit azonban időről időre, szervezett keretek között kirabolnak, és amely aktusról a bűncselekmény áldozatainak hallgatniuk kell, hiszen elkövették azt a súlyos hibát, hogy bízni mertek... ami tökre ciki... pedig nem is.

A szabadrablás mára az apátiában senyvedő, önmagával szemben is bizalmatlanná - és emiatt könnyedén manipulálhatóvá - vált tömegeket szülte meg. Ha valahol egy természetes dolog válik ugyanis cikivé, ott súlyos problémák vannak, először azonban fel kell ismerni, majd meg kell határozni, végül intézkedni kell, ami sok sok meló.

Az idő előrehaladtával az ember mind többet tapasztal meg a világból és legyen két vagy háromjegyű IQ-ja, legfeljebb eltérő léptékekben, eltérő számú változóval írja majd le az őt körülölelő környezet eseményeit.
Az összefüggések értelemezésének és kezelésének formái mutathatnak markáns különbségeket, céljuk azonban minden esetben ugyanaz: minden irányból el kell kerülni a bizalomvesztést, amely félelem azonban már önmagában is, egy a világgal szemben fennálló természetes bizalom létéről árulkodik. 

A hétköznapok fogalomzavarában sajnos a “bizalom” és a “hit” fogalmai is összemosódtak, pedig az előbbi racionális magatartásforma, ellentétben a hittel, ahol épp a hitbéli meggyőződés fátyla akadályozza meg gyakran a racionális felismerést, adott esetben magukat a bizalmatlan körülményeket is. A bizva bízó akarat a folytonos mérlegelő és kétkedő önrevízió lehetősége mentén így nem szükségszerűen áldozza fel a rációt sem a meggyőződés oltárán. Egyszóval a bizalom egy miden nézettől, hittételtől független teljesen általános emberi tulajdonság.

Napjaink mindent áthálózó bizalmatlanságát sokan egy rossz berendezkedés társadalmi reflexiójakén értelmezik, e többségében gazdasági bizalmatlanságra épített okfejtések mögött azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy utolsó szereplőként minden lác végén maga az ember áll, aki kulcsfigurája e folyamatok meghatározásának. E kulcsfigurák pedig egyre nagyobb kollektívát alkotva tenni akarnak, teljes bizalommal. És hogy mi bizonyítja a tenni és javítani akaró szándék erősödő jelenlétét? Az hogy már e szándékkal is visszaélések történnek...

Már nem is az a baj, hogy morálisan, és nem egyszer törvényileg is kifogásolható dolgot tesznek emberek, egy olyan - pl. magyar politikai, gazdasági - környezetben amely ezt a maga teljes képmutatásában megtűri és már-már megköveteli, hanem azzal hogy sokak eszközként használják fel az életidegen körülményekkel szembeni kritikájukat és ellenszenvüket, változást szándékozó, a közért tenni akaró emberek becserkészésére.

Ez a “piacépítési forma” legyen akár politikai aspektusai is, azonban régi modellt követ és rövidtávon sem lehet expanzív, a mindenkiben megbúvó és egyre többek által tudatosan képvislet kultúrális kreativitást ugyanis nem verheti át, amely a társadalmunkat menthetetlenül át fogja formálni, a közeli jövő paradigmaváltását eredményezve. Nagyon bízom a sikerben!

Kapcsolódó tartalmak: 

További ajánlataink

 Már régóta ismert, hogy a hurrikánok és tr... »
A Humán Genom Projekt sikeres befejezése óta elképesztő... »
Néhány hete vezető hír volt a tudományos sajtóban, hogy... »
A kanári anyák még a tojásból való kikel... »