Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességre, miközben mindez boldoggá teheti.

foxyform

Bejelentkezés

Az infravörös fotózásról

Nyomtatóbarát változatKüldés E-mailben

Ha stílusosan szeretném kezdeni, mesterem szavait idézném: „A fény tudja a fizikát...” A fotográfiában a szentháromság az objektív, a gépváz és a fény. Ebben a sorban a legfontosabb elem a fény. A fények és árnyékok adják egy fénykép lelkét. Az infravörös (IR) fotózás egy láthatatlan fénydimenzió világát tárja fel előttünk, amelynek szépségét és titokzatosságát szeretném bemutatni.

A fotográfia középkorának számító 1950-es években a színes technika elterjedésével párhuzamosan megjelentek a speciálisan IR filmek. Használatuk nehézkes volt, mert a lehető legsötétebb környezetben kellett a fényképezőgépekbe helyezni és az érzékenységük is nehezen kalibrálható. Ez a korszak egészen az ezredfordulóig egyeduralkodó volt ebben a műfajban. A digitális fényképezőgépek már-már követhetetlenül gyors fejlődése miatt napjainkra az IR-film használata kihalásra lett ítélve. A világon is csak két cég maradt, ami még gyárt ilyen tekercseket, de a kereslet visszaesése miatt pár év múlva kihal az analóg IR-fotózás.

A digitális fényképezőgépekben lévő CCD és CMOS érzékelők IR érzékenysége meghaladja az IR-filmekét. Amíg az analóg forma kb. 1200 nm-es hullámhosszig érzékeli a közeli infrát, addig az elektromos lapkák egészen 1500 nm-ig „látnak”. Az emberi szem kb. 350 és 760 nm között látja a színeket. A gyártók a gépvázakba az érzékelő elé beszerelnek egy üveglapkát, amolyan UV-IR „mentesítő” alul áteresztő szűrőt. Ezzel biztosítják azt, hogy a szabad szemmel nem látható UV és IR fények ne kékítsék, vagy ne vörösítsék a normál színeket a digitális képeken. Az általunk látható fénytartomány fotózásánál a valós színek minél inkább élethű visszaadása az igényes gyártók között verseny- és presztízskérdéssé vált. Mindent elkövetnek (hardware és software téren egyaránt), hogy az UV-IR tartományokat kizárják. Mindebből következik az, hogy a digitális IR fotózáshoz a fényképezőgépünket komoly „műtétnek” kell alávetni ahhoz, hogy a közeli infra tartományban fotózni tudjunk. Legyen a gépünk akár egy kis kompakt, vagy egy tükörreflexes, át lehet alakítani, de minél inkább professzionális kategóriájú a készülékünk, annál nehezebb IR-érzékennyé tenni. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezt az átalakítást kizárólag hozzáértő személy végezze el, ugyanis hiába szedjük szét és rakjuk össze tökéletesen a fényképezőgépet, az elektronikai hibalehetőségeken túl nagyon sok mechanikus és optikai jellegű kárt is okozhatunk!

Az unalmasnak tűnő technikai adatokon túl tekintsük át, miért is olyan érdekes ez az IR fotózás? Ha őszinte akarok lenni, első helyen a ritkaságát említeném. A világon fotózó emberek körében 1% alatt van a komolyan infra-fotózók száma. Más szóval, ha már megvan az IR gépünk, relatíve könnyedén lehet egyedi alkotásokat készíteni. Egyedit alkotni! Igen! Minden fotós álma. Egy pillanatra térjünk vissza a földre és a nagy dicséret és magasztalás előtt a hidegvérünk megőrzése érdekében először tekintsük át az IR hátrányait. Talán a legfontosabb, hogy minden kép vörös-lila árnyalatban készül el (a fehéregyensúly beállításától függően), vagyis értelmesen csak egyszínű fotó hozható ki belőle. Mesterségesen digitális színezéssel (kék-vörös csatornák felcserélésével) lehet további egyedi stílust vinni az alkotásokba, de ez már inkább kép lesz, mintsem fotó. További hátrány, hogy minden tájkép tavasztól őszig a fotókon olyan, mintha hóval borított tél lenne. Egyes nyárimádó embereknek ez „hideg” érzettel párosul, így a látvány nem okoz élvezetet. A legnagyobb gondot az emberi test fotózása okozza. A portrézásnál a fotókon hajlamosak előjönni a bőr alatti erek. Ez a jelenség extrém esetben (pl. közeli direkt vakuzásnál) egészen horrorisztikus rajzolathoz vezethet. A szemek fehér része úgyszintén a vérerek miatt sötét lesz. Minden esetben szükség van digitálisan a tekintetek „emberivé” tételére, hacsak nem akarunk kifejezetten vámpírarcokat.

Ha valaki a fenti hátrányok ellenére is kíváncsi az IR fotózás szépségére, misztériumára, akkor felsorolom ezeket is. Ezen technika paradoxonja az, hogy a hátrányok közül kerülnek ki az előnyök is a normál fotózáshoz viszonyítva. Rákényszerít bennünket, hogy fekete-fehér, vagy szépia, de mindenképpen egyszínű árnyalatban véglegesítsük a fotót. Akarva, vagy akaratlanul, de ezzel egyfajta művészi stílust is biztosít az alkotásoknak. További előnyök között említeném a „télies” hangulatot is. A valós zöld színek fehérként való megjelenése (minden növény visszaveri a közeli infrát), vagy a tiszta kék égbolt feketévé válása egy szabadtéri aktfotózásnál mesebeli díszletet adhat, felülmúlhatatlan hátteret biztosít. Természetesen nem árt a képre egy kis meleg, pl. barnás árnyalatot rávinni digitálisan, de ezzel már ki is küszöböltük a hátrányok közt említett „hideg-rideg” effektust. Utolsóként, de leghangsúlyosabbként az emberi portrézás egyediségét emelném ki. Ahhoz, hogy valaki arcokat, aktokat, torzókat tudjon fotózni, mindenképpen szükséges az alacsony érzékenység (pl. ISO 100) és a közepes záridő (pl. 1/200 mp). Mindez az objektívre helyezett előtét IR-szűrővel, de át nem alakított géppel nem oldható meg, ugyanis ott állvány, hosszú záridő és néha magas érzékenység kell.

Az emberek portrézása külön részletezést igényel. Ha valaki IR technikájú fényképezésre adja a fejét, átalakíttatja (és ezzel részben fel is áldozza) a gépét, valamint időt is szán modellek toborzására, garantáltan világviszonylatban is egyedit alkothat. A bőr sima, a haj fénylő, a ruhák selymesek, a környezet szolgálja a testet, a hangulat mesés és mégis szerény. Egyszóval a művészi alkotás összes készlettára benne van. Csak megismerni, uralni és tisztelni kell az infravörös fényt és világát.
 

További ajánlataink

Eminem milliárdos lett. Pénzügyileg régóta az (h... »
Giuseppe Verdi hétszáz levelét jelentette meg egy kötetben az... »
Az intelligens gyógyászati eszközök egyre bővülő tárh... »
Vasárnaptól kínai a világ leggyorsabb szuperszámítógépe. A Tianhe-1A (Silver River~Tejút)... »