Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességre, miközben mindez boldoggá teheti.

Bejelentkezés

CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.

Kapcsolatfelvételi űrlap

Gondolatok a portréfotózásról

Nyomtatóbarát változatKüldés E-mailben

A fotográfia történetében nagyon sokan fejtették ki gondolataikat, filozófiai nézetüket, technikai tanácsaikat a portréfotózással kapcsolatosan. Az emberi portréfotózás (ugyanis van állati portrézás is) egy külön irányzatot jelent a fényírás nagy halmazában, amelyet minden eddigi „nagy” fotográfus a saját arculatára alakított és teremtett meg. Mindenki másban látta e műfaj lényegét, mondanivalóját vagy éppen halhatatlanságát. Újat írni a témáról majdnem lehetetlen, de más szemszögből tekinteni rá és egyedibb módon közölni róla, mint eddig bárki, igazán csábító kihívás.

Bárki, akinek van fényképezőgépe, biztosra vehető, hogy fotózott embereket, arcokat, vagy tekinteteket. Az amatőr családi fotóktól a tudatos portréfotózáson át a művészi jellegű alkotásokig mindenhol megtalálható egy közös vonás, az emberi tekintet. Ez a parányi világ minden egyénnél más és más, valamint egy személyen belül is több száz megnyilvánulási formája lehet. Ha egy portréalany „szeme világát” kombináljuk az arc és némileg a test formációival, több ezer kombinációt kapunk. Mindezen nyers számfejtésből arra a tényszerű következtetésre lehet jutni, hogy akár egyetlen személy is elég lenne ahhoz, hogy életünk végéig készíthessünk változatos portréfotókat úgy, hogy két egyforma csak véletlenül sem lenne köztük. Természetesen mindez csak akkor értékelhető, ha meglátjuk és érzékeljük az emberi ábrázatot formáló apró különbségeket, és társítjuk a felszínt a lelki síkon zajló eseményekkel. Így jöhet létre az a helyzet, hogy a fényképezésben érvényesíthetünk két közmondást, éspedig, hogy „a szem a lélek tükre”, vagy éppen azt, hogy „az arcára van írva”. Ha a néző – laikus, vagy szakavatott - számára érthető és érezhető a kép alanyának személyisége, hangulata, pillanatnyi lelkiállapota, és ráadásnak egy általános jellemvonás is kirajzolódik a személyről, a portré tökéletesnek mondható. Itt minden a részleteken múlik, az apró egyedi vonásokon, a pillanatnyi asszociációkon.

Portré

Agyunk képessége arra, hogy az emberi arcot olvassuk, ősibb képesség, mint azt bárki is gondolná. Ennek reprezentatív bizonyítékául figyeljük meg, hogy a legtöbb emlősállat, ha szembe kerül velünk, azonnal a szemünkbe néz. Ha belegondolunk, a cirkuszi mutatványokban az állatok még akkor is a gondozóik tekintetét keresik, ha az éppen az adott műsorszám kedvéért a fején áll. A nézésünk az egyéniségünk projektora. Még annak is van kifejező hatása, ha egy fotón csak a szempár látszik.
A fotográfus, ha a portrézás központi motívumának és célkitűzésének a tekintetet választja és annak apró különbségeken múló sokszínűségét vadássza, biztosra vehető, hogy alkotásai egyediek lesznek. Az egyediség pedig örökérvényűséget is jelenthet.

Portré

További ajánlataink

A nőnap eredetileg nem egy csokor hóvirágról szólt ... s nem... »
A múlt nyáron bekövetkezett hatalmas pakisztáni árad... »
A hótorlasz majdnem a derekunkig ért, és a szél kegyetlen... »
Nem kifejezetten nézőcsalogató manapság, ha egy produkció mozg... »