Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességre, miközben mindez boldoggá teheti.

Bejelentkezés

Kapcsolatfelvételi űrlap

A nők egyenjogúsága az Olimpián

Nyomtatóbarát változatKüldés E-mailben

A történelem folyamán először, a 2012-es londoni olimpiáig három olyan nemzetet jegyeztek, amelyek még soha nem delegáltak női sportolókat a játékokra: Szaúd-Arábiában, Katarban és Bruneiben mindez idáig tiltott volt nők számára a részvétel. A nemzetközi közvélemény és a NOB felől érkező dorgálás azonban meghozta a gyümölcsét, Katar és Brunei a szigorú normák ellenére Londoni olimpiárara "beadta a derekát". - tudósítja olvasóit az irodalmi centrifuga, jelezve hogy a nők kirekesztése a sportolás területén megszűnt világszerte. 

Brunei két sportolót küld Londonba, ebből a 19 éves Maziah Mahusin a 400 m-es síkfutásban indul, és állítólag fejkendő nélkül áll majd rajthoz. A katari csapatban három női induló is van: Nada Mohammed Wafa Arakji úszó, Noor Al Malki 100- és 200 m-es sprinter, valamint Bahia Al Hamad sportlövész.
Július 4-én, szerdán még úgy tűnt, hogy Szaúd-Arábia - hagyományaihoz híven - ezúttal sem szerepeltet női sportolót, miután a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) utasítása ellenére sem rendezett olimpiai selejtezőt nőknek. A NOB azonban már akkor jelezte, hogy folytatja az egyeztetéseket a helyi bizottsággal. A tárgyalások csütörtökre hoztak eredményt, a szaúdiak ugyanis bejelentették, hogy Sarah Attan középtávfutó 800 méteren, míg a cselgáncsozó Wodjan Ali Seraj Abdulrahim Shahrkhani a +78 kg-os kategóriában szerepel majd Londonban.

Mérföldkőnek számít ez, hiszen Nayef bin Abdul Aziz trónörökös ezzel a lépéssel utat nyit a nők számára is, egy olyan országban, ahol a nők nem vezethetnek autót, a számunkra legelemibb dolgokat is – mint az utazás, vagy egy bankszámla nyitása – csak valamilyen férfi rokon felügyelete alatt intézhetik el, és a lányok bevonása a sportéletbe gyerekkorban is elképzelhetetlen. A Szaúd-arábiai olimpiai szervezet azonban jelezte, hogy a sportolóknak az arab szokásoknak megfelelően a teljes testet befedő ruhában kell majd indulniuk. Ez a ködös, esős Londonban kivételesen még előny is lehet, főleg, ha a szabadtéri atlétika eseményére gondolunk.

Az iszlám vallás

Az iszlám, zsidó és keresztény hittel közös tőről fakadó monoteista vallás, amelyben Mohamed prófétáé a vallási és politikai vezetőszerep. Hívői, a muszlimok azonban az iszlámot az első, az egyetlen igaz, a világ keletkezése óta létező vallásnak tekintik.
A föld nagy világvallásainak egyike. Alapjául azon, Isten (arab eredetű, más muszlim országokban is használt nevén Alláh, vagyis Allah) szavának tekintett kinyilatkoztatások szolgálnak, amelyeket Muhammad ibn Abdalláh ibn Abd al-Muttalib, közismert nevén Mohamed próféta adott át a 7. század első harmadának végén Hidzsázban követőinek, és amelyeket halála után két évtizeddel a Koránban gyűjtöttek össze követői, a muszlimok. A hithű mohamedánok tanóra keretein belül, szóról-szóra magukévá teszik a Korán szúráit, valamint Mohamed elbeszéléseit, a hádiszokat, amelyek összegyűjtve szúnna néven szerepelnek.

A kereszténység után, 1 milliárd 570 millió követőjével (ez a Föld népességének 23%-a) a világ második legnagyobb vallása. Fő elterjedési területei Észak-Afrika, a Közel-Kelet, Közép-Ázsia, valamint Malajzia, illetve a legnépesebb muszlim ország, Indonézia. Az iszlám emellett nem egyszerűen vallásnak, azaz dogmák és vallásgyakorlatok összességének, hanem valóságos civilizációnak is tekinthető: híveit Mauritániától Indonéziáig közös kultúra, közös hagyományok és az egyazon, vallást, erkölcsöt, jogot és mindennapi életet szabályozó jogrendnek (saría) való engedelmeskedés köti össze. Mindehhez egészen a modern időkig a vallási és tudományos életben az arab nyelv általános használata társult.

Az iszlám a vallásgyakorlat öt fő pillérét különbözteti meg. Ezeket hívják „az iszlám oszlopainak” (arkán al-iszlám). A síita teológia a hit és a vallásgyakorlat tételeit más módon csoportosítja. A síita terminológia megkülönbözteti a hit gyökereit (uszúl ad-dín) és a hit ágait (furú ad-dín). Az öt alappillér: a hitvallás (saháda), az ima (szalát), az adakozás (zakát), a böjt (szaum) és a mekkai zarándoklat (haddzs). Az iszlám irányzatai pedig az iszlám történeti fejlődése során három markánsan elkülöníthető áramlatra tagolódik, amelyek bár elismerik egymás létezését, tagjainak muszlim mivoltát, ám örökös ideológiai harcban állnak egymással: Szunnita (87–90%), Síita (10-13%), Háridzsita és egyéb irányzatok (1-3%).

Az iszlamizmus nem azonos az iszlámmal. Amíg az iszlám vallás és civilizáció, addig az iszlamizmus politikai kategória, amelynek meghatározása korszakonként változhat. Leginkább elfogadott nézet szerint az iszlamizmus az iszlám radikális formája. Iszlamista vezetők hangsúlyozzák az iszlám jog (saría) érvényesítésének szükségességét a társadalom minden szegmensében, a pán-iszlám egységet, és ellenzik, különösen a nyugati katonai, gazdasági, politikai, társadalmi vagy kulturális hatások befolyását a muszlim világban. Az iszlamizmus cselekvő, aktivista mozgalom, amely teoretikus alapokkal rendelkezik, és mint eszmetörténeti áramlat, a huszadik század eleje óta nyomon követhető.] Az iszlám világ ekkor szembesült azzal, hogy évezredes riválisával a kereszténységgel szemben civilizációjuk gyengévé, szegénnyé és tudatlanná vált. Az iszlám válasza erre a fundamentalizmus, illetve a törökországi típusú szekuláris demokrácia. Az iszlamizmus, a fundamentalizmus radikális változatai jelentősen befolyásolják a nyugat iszlám-képét, és a közvélemény szemében az iszlám világ megítélését. A „terrorista”, „fanatikus” és „iszlámista” kifejezések egymás szinonimáivá váltak. A fundamentalistákat eleve terroristának tartják, és a vallás egészét azonosították ezekkel a nagyhangú, erőszakos csoportokkal. A ma elsősorban Szaúd-Arábiaterületén állami szinten is jelenlevő vahhábita irányzat, ősiszlám-értelmezésével a klasszikus iszlám fundamentalizmus képviselője.

Az Iszlám és a nők

Az iszlámban a nő bizonyos jogi tekintetben másodrangú állampolgár. Így például, miközben a férfinak négy felesége lehet, addig a nő, ha egynél több férje van, házasságtörést követ el, és elválni is csak akkor tud, ha a férje hagyta el őt. De ezt példázza az is, hogy csak fele annyit örököl, mint a fiútestvére, vagy tanúvallomása is csak fele annyit ér, mint a férfiaké. A nő csak muszlim férfihoz mehet feleségül, a férfi viszont közös tőről fakadó monoteista vallású nőt is elvehet. Ennek oka az, hogy a családban a férfi viszi tovább a vallást és így biztosítják az utódok iszlámban való nevelését. A Korán ugyan nem írja elő, hogy a nőket elzárva, háremben kell tartani, de utalásokat tesz rá, illetve nem említi a csadorviselés kötelező jellegét, ám az általános rendelkezésekből, a Korán bizonyos értelmezéseiből, illetve a hadíszokból (Mohamed elbeszélései, amelyek nem kerültek be a Koránba) levezetik ezeket a szokásokat.

A muszlim nő szerepének értelmezése során iszlám fanatikusok hagyományőrzők, vagyis nem szerepelhet nő a nyilvános közéletben. Ennek egyik jeles képviselője a leggazdagabb arab államnak tartott Szaúd-Arábia.
A világi modernizációs folyamatok az iszlám világában is éreztetik hatásukat, jelenleg egyre több nő vesz részt a közéletben, a szigorúbb muszlim államok is felismerik a nők társadalmi szerepvállalásának szükségességét. Történelmi szerepüket a 20. század iszlám mozgalmai során is bizonyították. Erre a legjobb példa az arab nők jelenléte az Londoni Olimpián.

A három hagyománytisztelő országból (Brunei, Katar és a Szaúd-Arábia) sportolónők érkeznek a világ egyik legnagyobb sport ünnepére, az valamilyen fajta nyitást jelent az egyre inkább globalizálódó világ felé. Végtére is a Karán is azt hirdeti, hogy a nő egyenjogú a férfival, csak a nők megóvása érdekében elzártsággal kell tartani. A zárt közeg visszavonulást jelent a világi élettől. 2012-ben e zártság megtört, talán a 2016-osra még több nő érkezik a titokzatos arab világból.

További ajánlataink

Gabriela a gyermeki szemtelen kíváncsiság megtestesítője.... »
A világon egyedülálló zenei formáció az elm... »
Mivel a média egy jelentős része az Oscar-gála, és az azt... »
Érdekes interjút közölt le a Magyar Konyha Magazin Molnár B... »