Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességre, miközben mindez boldoggá teheti.

Bejelentkezés

CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.

Kapcsolatfelvételi űrlap

Prérifarkas blues

Nyomtatóbarát változatKüldés E-mailben

„Ha minden rendben van, de te attól félsz, hogy valami elromlik és tönkreteszi az egyensúlyt, azt úgy hívják: prérifarkasbánat.”

Az Agave Könyvek gondozásában jelent meg a Biff evangéliuma szerzője, a lenyűgöző humorérzékkel megáldott Christopher Moore regénye, a Prérifarkas blues.

A Prérifarkas blues Sam Hunter (avagy Samson Egyedül Vadászó) története, aki a rezervátumot és a varjak népét hátrahagyva sikeres biztosítási szakemberként éli világát, amíg egy szép napon szimultán be nem toppan hozzá a bajkeverő indián istenség, Vén Prérifarkas; és a szerelem az egyéni látásmódjában legalább húsz világvallást vidáman ötvöző leányanya, Calliope személyében. A két jövevény meghitt közös munkával aztán olyannyira feldúlják Sam életét, hogy hősünk kénytelen a méregdrága öltönyök és lakásbiztosítások alatt lappangó nagybetűs Végzettel szembenézni, mi több, tán-talán még a boldogságot is megtalálni.

Az egyedi és magával ragadó humoráról ismert szerző most – természetesen a nevettetést sem feledve – bölcselkedő oldalát is megmutatja a Prérifarkas bluesban, olyan, egyszerre tanító és szórakoztató, lebilincselő és elgondolkodtató regényt alkotva, mint amilyen a Biff evangéliuma is. Keresztény szentek és próféták helyett itt azonban indián istenek és orvosságos emberek, biztosítási ügynökök és shaolin szerzetesek tűnnek fel, és a regény végére az erkölcsi tanulságon kívül megismerhetjük még például Prérifarkas és Anubisz meglepő rokonságának történetét is. Frivol humorral előadott ősi és kevésbé autentikus tanító történetek színesítik és egészítik ki a cselekmény fő vonalát, melyek, akárcsak a regény, az ősi kultúrák egyszerű bölcsességét hordozzák, miszerint minél jobban leköt és szórakoztat a narratíva, annál egyszerűbb hozzáférni a benne rejlő igazsághoz.

A lecke, amit a regényben Prérifarkas megtanít Samson Egyedül Vadászónak, és amit rajta keresztül az olvasó is megtanulhat, ha van érzéke és szüksége a tanítás befogadására, az az, amit magának Prérifarkasnak is mástól kellett elsajátítania, és ami egyetlen, rövid mondatban összefoglalható.  „Csak mert akarsz valamit, az még nem jelenti azt, hogy az jó is neked.” Lecke a könyv arról is, hogy ne meneküljünk a prérifarkasbánat elől, akkor se, ha látszólag nincsen rá orvosság, és ne próbáljuk meg elnyomni szerzésvággyal, a fogyasztói társadalom emberének frusztráció és csömör közt ingázó örök átkával. A megismerés idáig vezető útja viszont annyiféle lehet, ahány az útkereső. Lehet ősi, a huszonegyedik század műanyagvilágában küszködve továbbvitt, mint Pokey Orvosságos Szárnyé, vagy a modern kényelem álboldogságán át az öncsalástól az igazságig vezető keserű és kemény ösvény, mint Sam Hunteré. A lényeg mindig ugyanaz marad: az igazság meglelése. 

Tanítani és gyönyörködtetni, már a régi mesterek is ezt jelölték meg az irodalom kettős feladataként, de a kettőnek mégis ritkán születik olyan kiegyensúlyozott keveréke, mint a Prérifarkas blues. A regény olvasható tisztán a szórakozás kedvéért, de forgatható akár a lelki önfejlesztés eszközeként is. Én szívből kívánom, hogy minden olvasó lelje meg benne, amit keres: aki csupán egy hosszúra nyúlt nyári délután unalmát szeretné elűzni, az mulasson jól a Santa Barbara nyugdíjas urológusai és Las Vegas neurotikus szerencsejátékosai közé keveredett indián istenség kalandjain. Aki pedig tanítást keres, az találjon benne bölcsességet; és számára is, ahogy számomra, legyen ez a könyv az orvosság a prérifarkasbánatra.

 

További ajánlataink

Az új évezred elején egyre szélesebb körben elfogadott... »
„Annak idején Párizst tartottuk a világ közepének... »
1989-ben egy bohém fizikus, Larry Shaw, a San Francisco-i tudományos m... »
Tom Hooper filmje egy beszédhibájával küszködő fé... »