Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességre, miközben mindez boldoggá teheti.

Bejelentkezés

Kapcsolatfelvételi űrlap

Paradigmaváltás az államigazgatásban - közösségi állam 1. rész

Nyomtatóbarát változatKüldés E-mailben

“...hiába van ügyvéd, aki a törvényektől megvéd...” hangzik el a Tankcsapda “Menyország Tourist” c. dalának sorai között megbúvó gondolat, ami önmagában is rávilágít arra az általános nézetre, miszerint az állampolgárt oltalmazó törvények lassan többet ártanak, mint használnak s inkább védekezni szükséges velük szemben, mint engedni nekik...

Ha valamit a többség életidegennek él meg, az nagy valószínűség szerint az is. Ha egy átlag állampolgár számára egy racionális mérlegelésen és életszerű igazságszolgáltatáson alapuló bírósági eljárás végeredménye, mára nagyjából a tip-mix sorszámok valószínűségével jósólható meg, akkor ott valami talán tényleg nincs rendjén.

A túlszabályozás csapdája

Raining Ghosts by Alex Hutchinson (AlexHutch) on 500px.com
Raining Ghosts by Alex Hutchinson

A törvényi, a politikai és a gazdasági túlszabályozás három alap-dimenziójának beteljesülésére sehol sem került sor, ehhez várni kellett a XX. századi modern Európáig. A zsidó-keresztény kultúrkör Mózes 10 parancsolatától eljutott a totális jogi zűrzavarig, Kafka perének valódi lidércfolyásáig, ahol azonban már minden szereplő áldozat.Már az ókori adminisztrációt és jogalkotást is érintette a túlszabályozás problémaköre, aminek jól elkülönthető dimenziói már ideje korán ismertté váltak. Míg keleten, pl. Kínában főleg a gazdasági és társadalmi okok vezérelték a törvényalkotás mechanizmusát, addig nyugaton, pl. a Római Birodalomban ez sokszor valamilyen ambíciót szolgált, igen korán egyéni érdekek eszközévé silányítva ezzel a jogrendszer eszmeiségét.

A normarendszer tagoltsága a szervezett és szabad társadalom hozadéka. Alapvető rendszerelméleti folyamat, hogy az organikus szerveződés felett álló társadalom (szupraorganikus rendszer) koherenciája összefügg az egyének szabadságfokával. Minél több szempont érvényesül az egyén szabadságjoga érdekében, annál tagoltabbá és inkoherensebbé válik maga a társadalom is, aminek egyik mutatója annak működését leíró és szabályozó törvénykezés sűrűsége. A dolog természetesen fordítva is igaz: minél regulárisabb egy társadalom, annál károsabb az azt alkotó individuumok egyéni érvényesülésére nézve, ami idővel ismét a társadalmi koherenciát gyengíti.

Az egyén és a társadalom dinamikus kapcsólódása tehát egy szűk metastabil keretben funkcionálhat, ahol időről-időre - többek között a technológiai fejlődés következményeként - bekövetkezik a normarendszer újraalkotásának kényszere, amely a történelemben rendszerint katartikus események formájában zajlott. A jelenünk társadalmi környezete azonban gyökeresen eltér a korábbaiktól, többek között, mert a fent vázolt szélsőségek összefonódtak, és a technológia is egészen új szerveződési formákat biztosíthat. Kérdés, hogy egy küszöbön álló paradigmaváltás során érvényesülhet-e egy fejlettebb társadalmi önszabályozás, ami a békés átmenetet biztosíthatja?
Létezhet: úgy hívják hogy közösségi hálózat.

A közösség, mint intézményes reguláció és deregulációs eszköz

A közösségi rendszerek az egyén és a társadalom között tátongó hiátust egy olyan kézzel fogható technológiával töltik fel, amelyek mind az individuális, mind pedig a társadalmi folyamatok permanens kontrolljára lehetőséget biztosíthatnak. A kollektív döntéshozatalra már léteznek jó példák, Izlandon egy közösségi hálózaton írta meg a lakosság az új alkotmányát, emellett számtalan hivatalos, vagy egyéb, a társadalmat éritnő gazdasági intézkedést tett lehetővé, vagy épp gátolt meg a hálózati aktivitás kolektív nyomásgyakorlása.

Mára több elemzés is alátámasztja, hogy végsősoron a demokrácia elveinek betartásását ellátó hivatali adminisztráció, aminek mérőszáma profán megfogalmazásban a bürokrácia végtelenjében előállt papírkilók, magukat az alapelvek teljesítését gátolják, minek két nagy vesztese az egyén és a társadalom. A felgyorsult világ archaikusnak mondható államirányítása tehát a korábbi folyamatoktól eltérően már minden rendszert bomlaszt. Nem hoz erős államot, mint ahogy nem eredményez szabad embert sem. A valódinak gondolt demokrácia intézményesült jogállamisága napjainkra magát a demokrácia elveinek érvényesülését gátolja.

A modern hálózati közösség, a társadalmat meghatározó - több ezer éves múltra visszatekintő - törvénykezési elveket képes lehet egy olyan folyamatos és intézményes regulációs és deregulációs platformmá emelni, amely a mára lényegesen gyorsabb társadalmi folyamatok hatékony szabályozását tennék lehetővé. Kérdés azonban hogy hogyan.

Erre keressük a választ a cikk folytatásában.

További ajánlataink

A Yale Egyetem geológusai által végzett kutatás szerint a... »
A Glasgow-ban megrendezett Királyi Csillagászati Társaság... »
Dunaszekcső a Duna jobb partján fekvő Baranya megyei település. A Dun... »
A bikiniszezon vészes közeledtével sokan kapunk a fejünkhö... »