Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességre, miközben mindez boldoggá teheti.

Bejelentkezés

Kapcsolatfelvételi űrlap

Mégsem adnak reális képet a modellek a globális vízháztartásról

Nyomtatóbarát változatKüldés E-mailben

A vízháztartást vizsgáló különböző globális modellek és a mérési adatok között jelentősek a különbségek - derül ki egy most megjelent kutatásból. Pedig az aszálykatasztrófák és az özönvízszerű esők igazolják, hogy mennyire függünk a víz körforgásától. Ezért fontos, hogy a légkör, az óceánok és a szárazföld közötti körforgás részleteit megértsük.

A klímaváltozás és a víz ebből eredő változó elérhetősége tény, és néhol nagyfokú alkalmazkodást fog követelni - állapította meg Harald Kunstmann és Christof Lorenz, a németországi Karlsruhei Műszaki Intézet kutatói a Journal of Hydrometeorology című szaklapban. A globális elemzések teszteléseként a hidrológusok és éghajlatkutatók a legmodernebb kombinált globális légköri és óceánmodellek közül elemeztek ki hármat, és összehasonlították az 1989 és 2006 közötti mérési adatokkal.

A kutatók nagyfokú bizonytalanságot észleltek a globális vízháztartásra vonatkozó becslések között. Egyes régiók átlagos csapadékmennyisége között például napi négy milliméter eltérés is mutatkozott. Összehasonlításképp: Magyarországon átlagosan nem egészen két milliméter csapadék esik naponta. Ezekből a modellekből tehát nem lehet megbízhatóan levezetni, mikor és hol mennyi csapadék várható.

Még az olyan egyszerű összefüggések sem egységesek a modellekben, mint az óceánok feletti párolgási többlet és a kontinensek feletti csapadék közötti. Bizonytalan tehát, hogy mennyi csapadék várható, és ezzel együtt mennyi folyton megújuló édesvíz áll rendelkezésre a Földön - írja a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása.

A másik, nem kevésbé súlyos probléma, hogy számos régióból nem áll rendelkezésre elegendő adat - fejtette ki Kunstmann. A helyzet pedig egyre csak rosszabbodik: Dél-Amerikában például több mint 85 százalékkal, 4350-ről 550-re esett a mérőállomások száma. Európa sincs sokkal jobb helyzetben: 1989 és 2006 között a csapadékmérő állomások száma tízezerről 5800-ra csökkent, és ezek fele Németországban található.

Megbízható adatbázis nélkül pedig a modelleken sem lehet lényegesen javítani. Ez megnehezíti az esőzések és aszályok alakulásának számszerűsítését. A kutatók szerint sürgősen szükség van tehát a csapadékmérő állomásokba történő befektetésekre, és a kieső területek meteorológiai szolgálatának megerősítésére - amennyiben szeretnénk megérteni a hidrológiai változásokat, és időben felkészülni azokra.

További ajánlataink

 Az őslénytan nagyra becsült fosszília (ősmaradvány)... »
A tüdő súlyos, gyógyíthatatlan megbetegedéseiben, mint... »
Bár lassan vége az influenza-szezonnak, folyamatosan zajlanak kutat... »
Egyre gyorsabban pörög a SZIN visszaszámlálója a honlapon,... »