Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességre, miközben mindez boldoggá teheti.

Bejelentkezés

Kapcsolatfelvételi űrlap

Hogyan röhög a társadalom a tudósokon? Tudományosan elegáns a humoros fizika

Nyomtatóbarát változatKüldés E-mailben

Sokak számára illetlenség tűnik, ha a tudomány humoráról beszélgetnek, hisz a tudomány egy komoly dolog, amely komoly embereknek való. Akik így vélekednek, azok megfeledkeznek arról, hogy még a leg komolyabb dolgokban is lehet vicceset találni, hiszen a humor legfontosabb forrásai a fonákságok és az ellentmondások. Arthur Koestlet komoly összefüggést feltételezett a humor és a felfedezések között. A „Hogyan röhög a társadalom a tudósokon” sorozat harmadik része, ezúttal az egyik legegzaktabb tudomány, a fizika világának humoros oldalára kalauzolja el az olvasókat. E cikkben megtalálhatóak az anekdoták, a bölcs, olykor humoros mondások, idézetek, aforizmák és a cikk legvégén a karikatúrák.

fizikus
A fizikus eszében kigyullad gyertya egyenesen arányos a 100-as villanykörte fényerejével.

Tudományos anekdoták

A definíció szerint, az anekdota rövid, prózai alkotás, jellemzően csattanóval illetve erkölcsi tanulsággal végződő történet, amely az adomával ellentétben létező történelmi személyekhez kapcsolódik. A történet lehet valós vagy kitalált, de mindenképpen hihető. A népköltészetben is fellelhető a mese egyik alfajaként, de rokonítható a szólással, illetve a trufával is. Közel áll hozzá a görög apophtegma, amely szintén történelmi alakokhoz kapcsolódik, de a befejezése egy bölcs mondás. A tudósi szórakozottság gyakran vezethet furcsa, komikus jelenetekhez. A tudományos anekdoták hatalmas területet foglalnak magukba, kezdve a tudományos abszurd humortól, a versben írt koholmányokon át, a megzenésített tudományos dolgozatokig.
A következőekben ezek közül ismerhetünk meg párat, hála Bisztray könyvének a „Jó kedvű magyar tudósoknak”, valamint Beck Mihály „Humor a Tudományban” c. könyvének.

Jedlik Ányos (1800-1895)

Jedlik Ányos, a kiváló bencés fizikus, a budapesti egyetem tanára azután, hogy hetvenkilencedik életévében nyugalomba vonult, a győri rendházban élte le hátralevő tizenhét esztendejét.
Az Akadémia naggyűlésére minden évben feljött, legutoljára kilencvennégy éves korában, 1893-ban. Az ünnepi társasebéden – mint mindig – ezúttal is részt vett.
Késő öregségében nagyothallott, és fogai sem voltak, azért egyre panaszolta, hogy a mostani fiataloknak nagyon gyenge a hangjuk, s a mostani szakácsok nagyon keményre sütik a húst...

Mit ígér a túlvilág?

Amikor közeledni érezte a halálát, maga köré gyűjtötte a rendház tagjait, elbúcsúzott tőlük, és azt mondta:
– Nemsokára a Teremtőm előtt fogok állani, és meg fogom tudni, hogy mi a fény és a villamosság.

Eötvös Lóránd (1848-1919)

A magyar tudománynak egyik legnagyobb büszkesége Eötvös Loránd, a világhírű fizikus.
Közvetlen egyénisége pályájának számos epizódját szinte kínálja könyvünk derűs lapjaira.
Egyik életrajzírója, Horváth Árpád kiváló érzékkel színezte ki ezeket a részleteket – amint az alábbi néhány szemelvényből látható.

Párbajon szerzett barátság

Világhírű találmányának, az Eötvös-ingának tökéletesítése végett – hogy minél finomabb platinahuzalt készíttessen – 1889 tájékán kiutazott Heidelbergbe.
Meglátogatta régi otthonát, a háziasszonyt, aki viharos örömmel fogadta, s megöleigette a bajuszos, szakállas, komoly professzort.
Elment a diáksörözések színhelyére, az ismerős “Keller”-be is. Leült egy üres asztalhoz ebédelni. A szomszédos asztalnál kecskeszakállas férfi ült söre mellett, és zsebkönyvébe vázlatokat rajzolt. Eötvös kicsit ismerősnek találta, de aztán ebédjével kezdett foglalkozni, és megfeledkezett róla.
Nem messze tőlük besörözött diáktársaság hangoskodott. Az asztalfőn egy “ősdiák” szónokolt – jó hat-nyolc éve járhatott már az egyetemre, de záróvizsgáitól még messze volt.
Nagyhangú megjegyzéseket tett a kecskeszakállasra, aki sehogyan sem akarta őt észrevenni. Végül odament az asztalához.
Az idegen, aki műszeralkatrészeket rajzolgatott könyvébe, azon vette észre magát, hogy a diák az orra előtt hadonászik.
A szóváltásból “provokálás” lett, a diák kihívta az idegent párbajra.
A szabályszerű párbajhoz segédek is kellenek, s az idegen a hozzá legközelebb ülőt, Eötvöst kérte fel.
Eötvös már bosszúsan arra akart hivatkozni, hogy átutazó külföldi, megy a vonatja, de hallja ám, hogy a bemutatkozó Konkoly Thege Miklós Magyarországról.
Hírből jól ismerte Konkolyt, lapokban is látta a fényképét, azért volt ismerős. Kisalföldi földbirtokos volt, aki Ogyallán saját költségén nagy csillagvizsgálót tartott fenn s értékes megfigyelésekkel, műszerek szerkesztésével és készítésével foglalkozott. Most is ilyeneket rajzolt zsebkönyvébe.
Eötvös aggódott, hogy baj lesz a párbajból, de Konkoly csak nevetett.
Másnap reggel a környékbeli erdők egyik tisztásán találkoztak. Volt ott minden: díszes tokban rejtőző elöltöltő pisztolyok, cilinderes segédek, egyszóval nagy hókuszpókusz, ami mind szükséges volt, hogy az akkor pillanatnyilag háborútlan Európában valahogy hősi cselekedetet vihessenek végbe dologtalan, kötekedő alakok.

Mielőtt hozzáfogtak volna a szigorú szabályokba foglalt vérengzéshez, Konkoly “csak úgy gyakorlatként” egy ezüstpénzt feldobott a levegőbe, és pisztolyával rálőtt. A golyótól eltalált pénzdarab összegörbülve, nagy sivítással felrepült, és mikor lehullott, a cilinderes segédek komikus hajlongással keresték meg a fűben. Hüledeztek, majd összedugták a fejüket, és megállapodtak abban, hogy a kihívó fél “idegkimerültsége” következtében a párbajt befejezettnek tekintik. Az ősdiák bocsánatot kért, s a társaságok visszavonultak.
Ezzel kezdődött Eötvös és Konkoly életük fogytáig tartó barátsága.

Egyik szigorlatozót ezzel a kérdéssel lepte meg:
– Mije van annak a leánynak? – s az utca túlsó oldalán egy ablakból dekoltált blúzban mélyen kikönyöklő leányra mutatott.
A hallgató zavarba jött, ötölt-hatolt. Végre is a professzor maga oldotta meg a kérdést:
– Helyzeti (potenciális) energiája, amely – ha le talál esni – átalakul mozgási (kinetikai) energiává.

Teller Ede (1908-2003)

Teller Ede

„Heisenbergben duzzadt a versenyszellem, habár minden jel szerint csak félig komolyan, félig meg tréfából. Univerzumunk a tudomány körül forgott, de semmi esetre sem nélkülözte a humort. Egyik legélénkebb emlékem ezekből az évekből, hogy amikor valaki megpróbált elővezetni valamilyen fizikai tényt vagy elméletet, Heisenberg visszakérdezett: És mi ebben a vicc? – Úgy értette: mi ennek az értelme: A gondolattársítás elég nyilvánvaló: egy tréfa lényege is az a váratlan valami, ami érinti a lényeget.”
Teller Einstein egyik előadása után, amelyből „semmit sem értett”, barátaival együtt sétálgatott. „Wigner Jenő, aki akkor Berlinben tanított, ugyancsak ott volt az előadáson, majd velünk jött sétálni is. Észrevette, hogy lógatom az orrom, és megkérdezte, mi a baj. Keresetlenül válaszoltam: Olyan buta vagyok. Wigner: Igen, igen. A butaság általános emberi tulajdonság.”

Walther Nernst (1864-1941)

Nernst a berlini egyetemen a termodinamika főtételeinek tárgyalásakor a következőképpen "bizonyította", hogy nem fedeznek fel negyedik főtételt: Az első főtételt hárman, Mayer, Joule és Helmholtz, a második főtételt ketten, Carnot és Clausius, a harmadik főtételt pedig egy tudós, jómagam fedezte fel.

Szilárd Leo (1898-1964)

Szilárd Leó

Szilárd Leó hosszú évek magfizikai kutatásai után biológiai problémákat kezdett el tanulmányozni. Meglátogatta Luria laboratóriumát, ahol fágkutatásokkal foglalkoztak. Luria akadozva kezdte a kutatások lényegének ismertetését: "...nem tudom, milyen ismereteket tételezzek fel", Szilárd félbeszakította: "Tételezzen fel teljes tudatlanságot és határtalan intelligenciát."

A Berlini Egyetemen Planckal beszélgetve, akinek egyik kollégiumát készült meghallgatni, megjegyezte: „Engem csak a tények érdekelnek, az elméletet magam csinálom.”
Einstein előadásait hallgatva rájött, hogy hiányosak matematikai ismeretei. Megjegyezte Gábor Dénesnek: „Matematikát nem szükséges tanulni, mindig megkérdezheted a matematikusokat.”
Jelentős tudósok és politikusok megbeszélésén a teát kínáló szobalány megkérdezte Szilárdot: tejszínnel vagy cukorral óhajtja? Szilárd válasza: tejszínnel és cukorral, de tea nélkül.”
Egy beszélgetés során felmerült a földönkívüli élet lehetősége a Földhöz hasonló bolygókon. Megkérdezték Szilárd Leót, hogy szerinte létezhet-e földönkívüli élet. A válasza egyértelműen nem volt. Megkérdezték, hogy miért nem. „Mert az Isten nem csinálja meg kétszer ugyanazt a hibát.”

Aforizmák

A definíció szerit az aforizma tömör, szellemes, általában egyetlen mondatból álló erkölcsi vagy bölcseleti tételt kifejtő mondás. Általában titkolt igazságra mutat rá frappáns, szellemes módon úgy, hogy a mögöttes tartalom néhány szóból is világossá váljon. Általános érvényű igazságokat mond el találóan, ezért könnyen megjegyezhető. A következő aforizmák túlnyomó részét Mackay könyvéből, Verhagen összeállításából vettem, amelyek Beck Mihály „Humor a tudományban” c. művében lettek összefoglalva.

Alvarez, Luis Walter (1911-1988) Nobel-díjas amerikai fizikus: A fizikában nincs demokrácia. Nem mondhatjuk, hogy egy másodrendű fickónak a véleménye annyit ér, mint Fermié.
Bohr, Niels (1885-1962) Nobel-díjas dán fizikus: Az igazságnak két fajtája van: a triviális, melynek az ellentettje nyilvánvalóan hamis, és a jelentős igazság, melyről kiderül, hogy az ellenkezője ugyancsak egy jelentős igazság.
Eddington, Arthur (1882-1944) angol fizikus: Ne legyen túlságosan nagy bizalmunk az olyan közölt, tapasztalatig nyert mennyiségben mindaddig, amíg azokat az elméleti megfontolások meg nem erősítik.
Einstein, Albert (1879-1955): Ha az igazságot akarod leírni, akkor az eleganciát hagyd a szabókra.
Már hosszú ideje megtanultam, hogy pazarlás a kollégák meggyőzésére fordított idő.
Feynman, Richard (1918-1988) amerikai elméleti fizikus: amit a környező világról tudunk, arra következtethetek, hogy sokkal valószínűbb az, hogy a repülő csészealjak a földi intelligencia ismert irracionális hajlamaiból erednek, mint az, hogy egy földön kívüli intelligencia ismeretlen, racionális erőfeszítéseiből.
Rutherford, Ernest (1871-1950) Nobel-díjas angol fizikus: Ha az eredményeidet statisztikailag kell értékelni, akkor jobb kísérleteket kell végezned.
A tudományban két kategóriát kell megkülönböztetni: az egyik a fizika, a másik a bélyeggyűjtés.

Humoros aforizmák egy magyar emberhez is köthetők. Ez az ember Feleki László (1909-1989) volt, aki kiváló sportújságíró, élvezetes humorista és jeles Napóleon-szakértő volt főállásban. Azonabn nem volt tudós, ezért a tudománnyal kapcsolatos aforizmái, melyekből egy kötetre való megjelent, különösen érdekesek mind az érdeklődők, mind a hivatásból tudománnyal foglalkozók számára. Néhány ezek közül, amelyek a fizika tudományra vonatkoznak:
Néhány tudós szerint a hidrogénbomba-robbantás segítségével meg lehet állapítani, hogy milyen vastag a földkéreg. Csak az ne derüljön ki, hogy hány darabból áll a Föld!
Az igazi tudós saját elmélete alatt vágja a fát.

Ugyancsak e könyv egyik fejezetében jelentős írókról, tudósokról és államférfiak ad egymondatos jellemzést. Következzen ezek közül néhány:
Bohr, Niels: Atommodelljével megmutatta, hogy milyen lehetne az atom, ha egy kis tekintettel lenne a tudományra.
Clausius, Rudolf: Megjósolta a világ hőhalálát, csak azt nem jósolta meg, hogy van-e élet a halál után.
Heisenber, Werner: Kimutatta a fizikában a bizonytalanság törvényszerűségét.

Karikatúrák

A tudományos és köznapi folyóiratokban egyaránt találhatók tudományos rajzok és karikatúrák. A legismertebb művész Sidney Harris, aki az American Scientistben számos rajzzal ellátott cikket közölt. A következőkben ezek közül kerül néhány bemutatásra.

Karikatúra
Fizika laboratórium alacsony hőmérsékleten (Sidney Harris)

Karikatúra
Dedikált baseball labda (Sidney Harris)

 

Karikatúra
A 11. dimenzió szupergravitációja…

Karikatúra
A fizika tízparancsolata (Sidney Harris)

Karikatúra
A kísérteties csend… (Sidney Harris)

A humoros tudomány utolsó egyben záró fejezetében továbbra is a fizikusok kapnak főszerepet :)

További ajánlataink

A legszerencsésebb hegyaljások már május végén... »
Működő pajzsmirigyszövetet hoztak létre őssejtekből egérkís... »
Bornemisza Péter 1558-ban írt színpadi művével, a Magyar... »
2010 a Nemzetközi Biodiverzitás Év alkalmából az ENSZ... »