Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességre, miközben mindez boldoggá teheti.

Bejelentkezés

Kapcsolatfelvételi űrlap

Bivaly-rehabilitációs projekt hatásainak elemzése

Nyomtatóbarát változatKüldés E-mailben

Egy igen izgalmas fenntarthatósági projekt zárul hamarosan, aminek célja a szikes és vizes élőhely-rehabilitációs módszer kidolgozása és alkalmazása, védett, vizes élőhelyeken, bivalyok segítségével. A program Magyarországon és Romániában, Mórahalmon és Pécskán (Pecica) zajlott, de vajon a rehabilitációs folyamat valóban sikerült? Ennek jártunk utána.

 

Mórahalmi bivalyborjak
Bovalyborjú a mórahalmi bovaly-rezervátumból (Fotó: Dr. Datki Zsolt)

Mint arról már korábban beszámoltunk, Mórahalmon egy korábbi projekt során a Kiskunsági Nemzeti Parkkal közösen a város közelében található Nagyszéksós-tó nagyjából 80 hektáron súlyosan eutrofizálódott területét vízi bivallyok (Bubalus bubalus) betelepítésével kívánták megoldani. Az akkori pilot-projekt sikeresen lezárult és több olyan nem várt pozitív hatása is volt (pl. turistaszám megnövekedése), amelyek az önkormányzatot a bivalyfarm további fejlesztésére ösztönözte, egyrészt a rehabvilitációs területek növelése, másrészt a turisztikai attrakciók fejlesztése céljából. Az alábbiakban egy kicsit szakmaibban vizsgáljuk meg a projektet és rámutatunk arra, hogy miért is előnyös egy természetes önfenntartó eljárás adaptálása.

Regionális helyzetkép, regionális problémák

A regionális helyzetképet környezeti és társadalmi tényezők determinálják. A projekt szempontjából azonban két környezeti tényező volt meghatározó: a terület szárazodása, ami szükségszerűvé teszi a vizek visszatartását, valamint az invazív növények terjedése, ami sokszorosan felgyorsíthata a kisebb tavak feltöltődését, éppen az első tényezőt meggátolva. Fontos volt ugyanakkor a már működő projekt módszerének továbbterjesztése, amire a jelenlegi támogatási rendszereket (valamint a hasonló környezeti problémákat) figyelembe véve Románia, Magyarországgal hatásor területei bizonyultak a legmegfelelőbbnek.

Szárazodás: Az utóbbi években gyors lefolyású, antropogén eredetű hatások érték és érik jelenleg is az Alföldet. A XVIII. század második felében még körülbelül 75%-ban természetközeli terület (Bíró–Molnár 1998) mára gyökeresen megváltozott. Az átalakulás miatt a tudományos kutatások szerint az Alföld bizonyos területei félsivatagi jellegű övezetbe tartoznak. A dél-alföldi területeken az évtizedek óta tartó szárazság és a talajvízszint csökkenése miatt egyre erősebb a sztyeppesedés folyamata (Iványosi 1994). Az Országos Területrendezési Terv (VÁTI 2003) a Duna-Tisza köze döntő hányadát már „kiemelten fontos érzékeny természeti terület övezete” kategóriával határolja le.

A szárazodási folyamatokkal szemben történtek intézkedések is. Vízvisszatartási, -gazdálkodási tanulmányok és tervek a ’90-es évektől keletkeznek. Politikai szinten először a szép reményekkel induló Alföld program jelenik meg (KH 2042/1994.), amely területfejlesztési, tájvédelmi programként a szárazságra vonatkozó intézkedéseket is tartalmaz. Sajnos ez ugyanúgy gyakorlati következmények nélkül maradt, mint a későbbi, vízpótlásról szóló határozatok (OGY. 2087/1995, KH 2271/1999.). Irányelvekben nincs hiány, hiszen a Nemzeti Környezetvédelmi Program és a Nemzeti Aszály Stratégia is a különleges intézkedéseket igénylő területként kezelik a tájat, és az adottságokhoz igazodó gazdálkodásban látják a megoldást. A döntéshozást támogató tudományos programok közül kiemelkedik a VAHAVA11. A konkrét eredményeket sürgető „Homokhátság programja”-nak alapjai a szabályozó megyei területrendezési tervek, illetve a homokhátsági ügy egy tárcánál történő összpontosítása (Csatári 2004). A program szerint a szárazodás hatással van állóvizekre, mivel többségük a sekély tavak kategóriájába tartozik; az új stratégia gerince így a vízmegtartásra épül, és fő célja a belvizek hasznosítása, a talajnedvesség megőrzése és a lefolyásveszteségek csökkentése.

A vizes élőhelyek visszaszorulása az antropogén eredetű tájváltozások egyik meghatározó része, az erdők mellett ezek szenvedték el (különösen Magyarországon) a legnagyobb pusztulást. Az ármentesítés után az addig vízborított területeket lecsapolását követően elvágták az elsőrendű utánpótlást jelentő élővizektől. Magyarországon egymillió hektár körüli vizes élőhelyet számoltak fel (Istánovics–Somlyódi 2002). Az ármentes helyeken a csapadék és a talajvíz maradt a felszínen jelentkező vízhiányt csökkentő tényező. A megmaradt vizes élőhelyek érzékenyen reagálnak a környezetük változásaira, pedig e területek valódi értékeket, ritkaságokat tartalmaznak, így az országosan védett növények jelentős hányadát is. A vizes élőhelyek degradációs ideje 5–10 év, míg a regenerációs idő 10–30 év (Szabó 2004).

Invazív növényfajok terjedése: E folyamatokkal párhuzamosan, az inváziós növények agresszív terjedése a védett területek flóráját gyakran irreverzibilis módon pusztította tovább. Magyarország és Románia három éghajlati régió (óceáni, kontinentális, mediterrán) határán helyezkedik el, így az éghajlati övek kisebb eltolódása is oda vezethet, hogy a két ország, (de különösen az eleve veszélyeztetett alföldi, határmenti vidék) a három hatás valamelyikének uralma alá kerül (Mika 2002). Részben emiatt Magyarország és Románia, mint a kelet-nyugati, valamint észak-déli átmeneti területnek számít (Illér-dacikus harapófogó), ami mára az özönnövények tekintetében rendkívüli fertőzöttséget eredményezett. Az özönnövények mind a fásszárúak, cserjék és liánok, mind pedig a nagy fajszámmal jelen lévő lágyszárúak köréből fellelhetők a projekt beavatkozási területein.

Jelen projekt szempontjából lényeges vizes élőhelyek adventív kockázatait figyelembe véve a Kiskunsági Nemzeti Park és a Kőrös-Maros Nemzeti Park jelentései , valamint az Aradi- és Temesvári Környezetvédelmi Ügynökség és az Aradi Erdészeti Igazgatóság szerint a főként a folyók mentén, ártereken, hullámtéren terjedő növények esetében okoz kiemelt problémát a zöld juhar (Acer negundo), a nemes nyárak  (Populus × euramericana stb.), különösen súlyos probléma a gyalogakác (Amorpha fruticosa), amely rövid idő alatt egy-egy területet teljesen átalakít. Megállíthatatlanul terjed a süntök (Echinocystis lobata), amely főként a Tisza hullámterén, illetve időszakos elárasztásnak kitett ártéri öblözeteiben terjed, de az édesvizű élőhelyek lápjain is egyre több helyütt megjelenik, főként csatornák környezetében és a két országban honos Vitis sylvestrist mára szinte teljesen kiszorította a vizes élőhelyek döntő többségéről. Ugyanez jellemző a parti szőlőre (Vitis riparia), amelynek ökológiai hatásai hasonlóak a süntökhöz.

A lágyszárú növények között veszélyes faj a selyemkóró (Asclepias syriaca), amely nemcsak laza talajon, száraz termőhelyen képes hatékonyan kolonizálni, hanem a kiszáradó területeken is. Hasonló problémákat okoznak az aranyvesszőfajok (Solidago gigantea, S. canadensis) amelyek minden nagyobb édesvizű élőhelyen megjelentek. A legfertőzöttebb területek a Duna menti sík édesvizű mocsarai, de az Alföld szikes élőhelyeken is megjelennek kisebb foltjaik. Problémát okoznak mindkét országban a szerbtövisfajok (Xanthium italicum, X. strumarium), amelyek legnagyobb állományaik az időszakos árhullámnak kitett területeken alakulnak ki, rendszerint felhagyott, elárasztott szántókon, gyenge gyepkonkurencia mellett.

Emellett a vizes élőhelyeken egyre nagyobb számban vannak jelen invazív hínárfajok, ezek közül kiemelkedő a kanadai átokhínár (Elodea canadensis) jelenléte. A természetközeli állapotú hínárközösségekre gyakorolt hatásokra vonatkozóan helyi vizsgálatok még nem történtek, nagymérvű elszaporodásuk azonban nyilvánvalóan a honos hínárfajok rovására történhet.

A Magyar és Román Nemzeti Parkok és Tájvédelmi szervezetek különösen az elmúlt 20 év alatt olyan természetvédelmi tapasztalatokat szereztek, amelyek hozzájárulhatnak az inváziós növények visszaszorításához, ám ennek költségvonzatai mára egyre kisebb hatékonyságú beavatkozásokat tesznek lehetővé. Az eredeti terület állapotának fenntartása szinte mindenütt aktív természetvédelmi beavatkozást igényel. A vizes élőhelyek esetében mára egyértelművé vált, hogy bizonyos inváziós fajok esetében, amíg egy teljes vízrendszer mellett nem történik átfogó irtás, addig csak nagyon lokális és költséges védekezésre van mód.

A projekt által átfogóan kezelni kívánt természetvédelmi tevékenységet megalapozó problémák egyrészt környezeti, másrészt gazdasági tényezőkkel írhatók körül. E két tényező nehezen választható el egymástól, mert sok esetben ok-okozati összefüggésben állnak egymással (Ábra). Az alábbiakban néhány pontba szedjük a problémákat.
 

Probléma halmaz
A projektet megalapozó okok és közvetlen következményük, amelyre egységében nyújt alternatív megoldást a jelenlegi projekt

  • A környezeti problémák, amelyek elsősorban a klímaváltozás természeti és gazdasági következményeit jelentik, mára nyilvánvalóvá váltak.
    • A csökkenő vízmennyiség, amely mind a beérkező csapadék, mind pedig a felszín alatti vizekre vonatkozik, komoly problémát jelent a természetes élőhelyek, különösen a vizes élőhelyek fenntartására nézve.
    • A homoktalajon kívül az Alföldön jelentős területeket elfoglaló, szélsőséges vízgazdálkodású szikesek a szárazodás legfontosabb mutatói. Arid jelleg és felszín közeli talajvíz mellett a sófelhalmozódás egyre intenzívebbé válik, így szárazabb klíma esetén is zavartalan a szikesedés folyamata. A jelenség mára az Alföld területének közel ¼-ét (1 milló ha) érinti (Járó 2000). A szárazodás miatt a szél a sziksót a környező használatba vett területekre szórja, tovább rontva a terület minőségét, a terméshozamot stb.
  • A globális környezeti változások – különösen az egykor nedvesebb élőhelyeken – fajkompozíciós átrendezéseket eredményeztek, ami elsősorban a jövevénynövények inváziós elterjedésében tapasztalható. Az özönnövények nemcsak a helyi endemikus fajok kiszorítása miatt károsak, hanem mert visszafordíthatatlan, gyakran a meglévő szárasodási problémákat jobban felerősítve fejtik ki hatásukat (pl. gyorsabb eutrofizálódás).
  • Az invazív növényekkel szembeni küzdelem a vizes élőhelyeken a legnehezebb. A vizek minőségének védelme miatt ezeken a területeken a vegyszeres kezelés lehetetlen, emellett a nehéz megközelíthetőség miatt a lehetséges mechanikai irtás sem mindig megoldható, ha mégis van rá mód, az igen költséges. Bizonyos invazívok hatékony irtására heti szintű beavatkozásra lenne szükség, ami azonban finanszírozhatatlan.
  • A vizes élőhelyeken történő haszonállatok legeltetése általában csak időszakosan, pl. a terület évszakos kiszáradásakor oldható meg. A hazai legelőfajok többsége (szürke marha, cikta cigája és racka juh, parlagi kecske) alkalmatlan a nedves területeken történő rideg tartásra, emellett szelektívek (válogatósak) a növények elfogyasztása terén, nem szeretik a savanyú növényeket, amely tulajdonság elsősorban az özönnövényekre jellemző.
  • A fentiekhez kapcsolódnak a tudományos ismereti hiányosságokból adódó problémák is.

A szikes élőhelyeken bizonyítottan hatásos, fenntartható rehabilitációs eljárás, más elsősorban vízparti és elöntési élőhelyeken történő tesztelésére, tudományos alaposságú elemzésére eddig nem került sor. Így ennek hiányában annak alkalmazása, elterjesztése akadályokba ütközik.
Összességében tehát elmondható, hogy a projektet indokló problémák sokrétűek, és az összetett negatív környezeti-természeti folyamatoktól kezdve az antropogén természeti-gazdasági tevékenységekig terjednek. E problémák környezeti hatása az alap kihívás diverzitása ellenére ugyanakkor jól azonosítható – jelen projekt e hatások fenntartható kezelésére nyújt egységes, rendszerszerű, átfogó megoldást.

A rahabilitálandó helyszínek bemutatása Magyarországon és Romániában

A projekt beavatkozási területe, a rehabilitációs tevékenységek a Körös-éri Tájvédelmi Körzeten valósulnak meg, amelynek a Bács-Kiskun és Csongrád megyében elhelyezkedő 13 különálló területrésze, zömmel a Dorozsma-majsai-homokhát magyarországi kistájhoz tartozik.

A tájvédelmi körzet 13 védett övezet van. Része a Bácsborista, öttömösi Baromjárás, az ásotthalmi emlékerdő, ásotthalmi bogárzó, a kelebiai halastavak és erdők, a Magyari-erdő és az átokházi-tőzegbánya, Rívó- erdő, Ásotthalom-láprétje (csodarét), Kissori-semlyék, Tavaszi- semlyék, Csipak-semlyéknek, Madarász-tó, Nagyszéksós-tó.

A sokszínű élőhely sok védett növény és állatfaj számára menedék. A homoki legelőfoltok a védett homoki kikerics (Colchicum arenarium) és tarka sárfány (Crocus reticulatus), a homokpuszta tisztások a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica), kései (Dianthus serotinus) és tartós szegfű (Dianthus diutinus) és a homoki vértő (Onosma arenaria) található. A semlyékes területeken, a csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata) és a széleslevelű nöszőfű (Epipactis helleborine) díszítik.

A vizes élőhelyeken gazdag vízi és vízparti növénytársulás figyelhető meg. A kelebiai halastavak és erdők, ahol az egyhajúvirág (Bulbocodium vernum) és a tarka sáfrány (Crocus reticulatus) legnagyobb magyarországi állományai találhatók. Egyedülálló a mocsári kardvirág (Gladiolus palustris) több ezres állománya is, és a fokozottan védett pókbangó (Ophrys sphegodes) tömeges előfordulása is. E területek emellett a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), a buglyos szegfű (Dianthus superbus), a szibériai (Iris sibirica) és a fátyolos nőszirom (Iris spuria), a fehér májvirág (Parnassia palustris) és a mocsári kosbor (Orchis laxiflora) otthonául is szolgálnak.

A terület védett halai a lápi póc (Umbra krameri) és a réti csík (Misgurnus fossilis). A tavi- (Rana ridibunda) és mocsári béka (Rana arvalis), valamint a pettyes- (Triturus vulgaris) és tarajos gőte (Triturus cristatus), a mocsári teknős (Emys orbicularis), a vizi sikló (Natrix natrix) is felfedezhető. A víz a gém- és récefajok kedvelt költő- és táplálkozó helye is. A szikesedő parti zónában, sekélyebb partokon gulipán (Recurvirostra avosetta) is állandóan fészkel. Az utóbbi években költő fajként itt is megtelepedett a bütykös hattyú (Cygnus olor). A vidra is megjelent.

Nagyszéksós-tó

A pilot és a jelenlegi projekt beavatkozási területe. Mórahalom esetében a már sikerrel befejezett határon átnyúló projekt folytatására kerül sor, amelynek keretében a meglévő állattartó telep bővítésére és fejlesztésére kerül sor

A tó a 70-es években mint halastó üzemelt, ami 1989-től a nagy mértékben elkezdett kiszáradni, 1992-re már alig mardat nyíltvizű felületete. Az egykor kiterjedt tündérrózsás (Nympheaetum albae) ekkoriba pusztult teljesen ki. 2000 környékére tó medrében már összefüggő nádas gyékényes alakult ki. Az elmúlt két esztendőben – a bivalyos pilot projektnek köszönhetően – azonban nagyobb foltokban ismért nyilt vízfelületek jelentek meg. Az elnádasodott, felgazosodott tószegélyi legelőn is pozitív változások indultak el. Természetes és természetközeli fás vegetáció tekintetében fűzláp (Salicetum triandrae), fűzliget (Salicion albae-fragilis) található. A védett részen kívül, de annak követlen közelében vízparti társulások, így nádas (Scirpo-Phragmitetum phragmitetosum), gyékényes (Scirpo-Phragmitetum typhaetosum), sásrétek magassásrét (Caricetum acutiformis-ripariae) jellemzők. Emellett megtalálhatók a láprétek kékperjés (Succiso-Molinietum coeruleae), valamint a szikes jellegű mocsári és gyeptársulások is, sziki kákás (Bolboschoenetum maritimi), sziki sásrét (Agrosti-Caricetum distantis). A területen jellemző a homoki jellegű meglehetősen gyomosodó gyeptársulások (Festucion), a védett és fokozottan védett növények közül, a kisfészkű aszat (Cirsium brachicephalum), mocsári kosbor (Orchis laxiflora ssp. palustris), poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora). A terület D-i része, amely érintkezik az 56 sz. főúttal, a bivalycsorda pihenőjének, valamint az újonnan építendő képzési és mérő központ beruházási helyszíne.

A projekt beavatkozási területe, a rehabilitációs tevékenységek a Maros-ártér Természetvédelmi Területen valósulnak meg, amelynek az Arad megyében elhelyezkedő 4 különálló területrésze oszlik.

A tájvédelmi körzet 4 védett övezet van: Prundul Mare, Csanádi erdő, Csanádi Nagysziget és az Igrisi Szigetek.

A Maros-ártér Természetvédelmi Terület Románia nyugati részén, Arad és Temes megyében fekszik Arad mellett. A terület a Maros folyó mentén, Aradtól a magyar határig terjed. Területe 17.455 hektár és magába foglalja a Maros duzzasztott, amely átlagosan háromévente került víz alá. Az alsó Marosrét tipikus mocsári álló- vagy folyóvizi ökoszisztéma, hordalékos erdőkkel, fűz- és nyárfás, illetve síksági területekkel, utóbbiak fontos keltelőhelyet jelentenek kb. 200 közül számos szigorú nemzetközi védettséget élvező madárfajnak. 2006-tól a terület a negyedik olyan Romániai övezet, amelyik felkerült a Ramsari területek listájára. 2008 óta a Natura 2000 Hálózat része, mint közösségi fontosságú övezet (RO SCI 0108).

Az elmúlt években több EU-s finanszírozású projekt keretében elindult a védett övezet infrastruktúrájának kiépítése (látogatóközpont, két információs központ és bekötőútvonalak). Számos kutatási- és megfigyelő berendezés beszerzésére vált lehetőség, így a környezettudatos nevelést és ökoturizmust népszerűsítő tevékenységekre is sor kerülhet. A projekt rehabilitációs területe Román oldalon a Parcul Natural Lunca Muresului Pécska Várossal határos területén történik. 

Pecica (Pécska) bivalyfarm
Pécska területén kijelölt beruházási és pilot beavatkozási terület

A terület növényvilága mérsékelt kontinentális éghajlatban fejlődik, meleg nyarakkal és mérsékelt telekkel. Az éves átlaghőmérséklet 10,5oC, míg az átlagos évi csapadékmennyiség 550 mm. Több növénynek szüksége van az áradásra, hogy kicsírázzon és felhasználja a vízben feloldódott tápanyagokat. A gátak és magasabb parti részeken élő fűves növényeken kívül a spontán flórában olyan növényeket is találunk mint a: Calamagrostis epigeios, Agropyron repens, Artemisia vulgaris, Filago arvensis, Falcaria vulgaris, Malva pusilla, Lepidium draba, Festuca valleriaca.

Több, mint 1000 füves és fás növényfaj és alfaj található itt. A réti növények közül megtalálható a Festuca, Poa, Lolium, Agrostis, Trifolium, Euphorbia, Plantago. Kissebb-nagyobb területeken Ornithogalum boucheanum, Ornithogalum pyramidale (nyúlánk sárma), Xeranthemum annuum (ékes vasvirág), Echium italicum (körülbelül 100 példány Pécska délnyugati részén, a Nagysánc környékén) is fellelhető.

Az itt található növények közül számos védett vagy ritka faj, úgy mint a Achillea thracica, a Stratiotes alloides, Agrostemma githago, Cirsium brachycephalum, Lindernia procumbens, Najas minor, Peucedanum officinale, Platanthera bifolia, Rumex aquaticus, Vicia narbonensis L. ssp. serratifolia megtalálható. Ezenkívül három faj, a  Marsilea quadrifolia (mételyfű), Salvinia natans (vízi rucaöröm), Trapa natans (sulyom) szigorúan védett faj, a Berni Egyezmény értelmében. A Maros menti közel 6000 ha-os erdősáv jellemző növényei kocsányos tölgy (Quercus robur) és a kőris (Fraxinus excelsior), a fekete (Populus nigra) és fehér nyárfa (Salix alba). A legfontosabb élőhelyek az alsó-ártér ligetesei, vegyes parti erdő területei, ahol a Quercus robur, Ulmus laevis, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia, valamint az Ulmenion minoris a legreprezentatívabb a terület szempontjából. Az erdőterületek ellemző és meghatározó fajai a kocsányos tölgy (Quercus robur), kőris (Fraxinus angustifolia) és ritkábban a vénic szil (Ulmus laevis) és a törökvész (Ulmus minor). Az Iszapos folyópartok Chenopodion rubri és Bidention növényzet othona.

A fontosabb emlősők a szarvas (Cervus elaphus), vaddisznó (Sus scrofa), róka (Vulpes vulpes), vidra (Lutra lutra), éjszakai denevér (Nyctalus noctula), mogyorós pele (Muscardinius avelanarius), ürge (Spermophylus cytelus) stb. Nedves területek gazdag kétéltű- és hüllőállomány otthona. Jellemző fajok a zöld levelibéka (Hyla arborea), vöröshasú unka (Bombina bombina); kecskebéka (Rana esculenta), tarajos gőte (Triturus cristatus), fürge gyík (Lacerta agilis), lábatlan gyík (Anguis fragilis), mocsári teknős (Emys orbicularis). Halfajok tekintetében a harcsa (Silurus glanis), kecsege (Acipenser ruthenus), vágó csík (Cobitis taenia), selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer), réti csík (Misgurnus fossilis) is megtalálható. Emellett a nagy számú gerinctelen fajok közül a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), az éti csiga (Helix pomatia), a tompa folyamkagyló (Unio crassus), és a szitakötők (Ophiogomphus cecila, Coenagrion ornatum) is fontosak.

A területen megtalálható 200 madárfaj közül fontos faj a békáaszó sas (Aquila pomarina), szalakóta (Coracias garrulus), böjti réce (Anas querquedula), fekete gólya (Ciconia nigra), szürke gém (Ardea cinerea), kis kócsag (Egretta garzetta), partifecske (Riparia riparia), gyurgyalag (Merops apiaster), mezei pacsirta (Alauda arvensis), fehérfejű rétisas (Haliaeetus albicilla), Turdus philomenes stb. A Maros határt átszelő folyó, Romániát és Magyarországot is érinti. Ebből 761 km Románia területén található, amiből a Maros-ártér Természetvédelmi Terület 88 km-t foglal magába.

Eredmények, hatások, kilátások

Az már a korábbi pilot projekt során is bebizonyosodott, hogy hatékony eljárásróül van szó, kérdés volt ugyanakkor, hogy a nagyobb egyedszám hatékonyságnövelő-e? Nem ró-e nagyobb környezeti illetve gazdasági terheket az önkormányzatokra a gulya növekedése? Csányi László Mórahalom alpolgármesterével történt beszélhgetés során azonban megnyugtató választ kaptunk. 

- "A Nagyszéksós-tavi területeken a bivalygulya a korábbi területeket gyakorlatilag teljesen rehabilitálta, a gulya természetes szaporulata pedig biztosította a pilot program folytatása céljából megnyitott teljes 80 ha terület kármentesítését is." - számolt be örömmel az eredményekről Csányi László, aki hozzátette, hogy már a két éves projekt első negyedévében is látványos javulás volt megfigyelhető. - "A bivalyokak köszönhetően már régen nem látott vízi madarak is megjelentek a bivalyoknak köszönhetően nyilttá vált vízterületeken, ami már önmagában is siker. Emellett jelentős változást tapasztalható a védett illetve endemikus növények tekintetében. Megjelent a sokak által nagyon kedvelt tündérrózsa, ami évtizedekkel ezelőtt eltűnt a területről és ami a terület tisztaságára nézve is jó indikátornövény."

Fontos kérdés volt, hogy miért éppen a bivalyokra került a választás, hiszen több, genetikai védelmet élvező marhaféle is létezik Magyarországon? Csányi László a Kiskunsági Nemzeti Park javaslatát hangsúlyozta a fajválasztás során, mind mondta "a vízibivaly a helyi endemikus és más domesztikált állatokkal ellentétben ridegen tartva is képes a vizes közeg megtisztítására. A helyi flóra és faunaelemeket kiszorító és károsító invazív növényfajok a vízibivaly elsődleges táplálékai, így a védett biotópok ökológiai egyensúlyának visszaállítására és a természetes állapot fenntartására kiválóan, minimális emberi beavatkozás mellett alkalmazható." Csányi László kiemelte emellett az állatok szaporaságát is, ami egy folyamatosan növekvő állományt biztosít, ezzel újabb területek rehabilitációját is elősegítve.

A projekt mórahalmi munkatársa Bíró Mónika a bivalyok és a ráépült szolgáltatások előnyeiről mesélt. - "Nem gondoltuk volna korábban, hogy egykor háziállatként tartott bivalyok ekkora látványossággá válhatnak. A rezervátum miatt ideérkező vendégek éves szinten tízezres nagyságrendűre tehető, a főút kerékpárforgama is jelentősen megnövekedett." Kiemelte emellett, hogy a várost ma már sokan a bivalyokkal illetve a rezervátummal kapcsolják össze, ami turisztikai atrakcióük tekintetében igen pozitív dolog.

Összességében tehát elmondható, hogy a bivalyok megállták a helyüket a szikesek rehabilitációja tekintetében, a módszer pedig nagyon javasolt hasonló környezeti problémákkal kűzködő önkormányzatok számára.

Ornitológiai ökoindikációk

Egy adott természetvédelmi terület egyik leglátványosabb indikációját képezik a madarak. Madártani adatok a Nagyszéksós-tó rehabilitációja előtti és utáni időszakból igen érdekes képet festenek.

2009 előtt a vízhiány és a szinte 100%-os nád-gyékényborítás miatt, a területen számottevő vízimadár állományt nem találhatunk. Még ugyanebben az évben a DAOP 5.2.1/D „Komplex vízvisszatartási akcióprogram a Nagyszéksós-tó vízrendszerében” című pályázat, megvalósítása érdekében a tóról a vizet leengedték így ez az év is kimaradt a költés szempontjából.

2010-es év extrém magas vízállást eredményezett. Gyakorlatilag a tó a kiöntés határán volt. 2011 évben vízviszonyokban az ideálisnak mondható az eddigi legjobb költés volt ekkor.

  • gólyatöcs (Himantopus himantopus): 14 pár
  • fattyúszerkő (Chlidonias hybridus): 65 pár
  • feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis): 37 pár
  • kis lile (Charadrius dubius): 2 pár
  • bíbic (Vanellus vanellus): 15 pár
  • Piroslábú cankó (Tringa totanus): 4 pár

2012 évben a rendkívül száraz tavasz miatt nem volt jelentős vízimadár költés. 2013 évben tavaszi alacsony víz után gyors kiszáradás.

  • gólyatöcs (Himantopus himantopus): 7 pár
  • fattyúszerkő (Chlidonias hybridus): 15 pár
  • feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis): 8 pár
  • kis lile (Charadrius dubius): 2 pár
  • bíbic (Vanellus vanellus): 4 pár
  • bütykös hattyú (Cygnus olor): 1 pár
  • Piroslábú cankó (Tringa totanus): 3 pár

2013-ig 74 madárfaj került leírásra a területről, amiből korábban vagy jelenleg 45 faj vészkelt a tavon. A fajösszetételből jól látható, hogy az 1980-as évek közepétől bekövetkezett folyamatos és erőteljes kiszáradás és elnádasodás (gyékényesedés) milyen hatással volt a madárvilágra. Először természetesen a mélyebb nyílt vizet kedvelő fajok csörgő réce, búbos vöcsök tűntek el a területről. Majd a tündérrózsás foltok benádasodása és felszámolódása után többek között a fattyúszerkő és a feketenyakú vöcsök. Később a nádas-gyékényes teljes térhódítása és a sorozatos záraz évek hatására a madárvilág tovább szegényesedett és bekövetkezett állapot, csak néhány faj költési valamint táplálkozási igényeink felel meg. A nyílt vízfelületek kialakítása után a madárvilág visszarendeződése tapasztalható. Amellett hogy visszatértek a korábban itt telepesen fészkelő fajok (feketenyakú vöcsök fattyúszerkő) új fészkelő fajok is megjelentek (nyári lúd). A fajszám növekedése mellett a tömegesség is változott, megfelelő vízborítás esetén elsősorban récefajok és szárcsák nagyobb csapatai lepik el a tavat.

A mórahalmi Nagyszéksós-tó rehabilitációja előtt és után fészkelő partimadarak párjainak száma

 Faj/év

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013

Gólyatöcs (Himantopus himantopus)

0

0

0

0

0

0

0

0

14

0

7

Gulipán (Recurvirostra avosetta)

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

Kis lile (Charadrius dubius)

0

0

0

0

0

0

0

0

0

2

2

Bíbic (Vanellus vanellus)

0

0

0

0

0

0

0

0

0

15

4

Nagy goda (Limosa limosa)

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

Piroslábú cankó (Tringa totanus)

0

0

0

0

0

0

0

0

0

4

3

Madártani adatok a észak Tanaszi-semlyék rehabilitációja előtti időszakból

2012 évben a rendkívül száraz tavasz miatt nem volt jelentős partimadár költés. 2013 évben tavaszi kis kiterjedésű vízfelületek után, gyors leszáradás.

 Faj/év

2009

2010

2011

2012

2013

Bíbic (Vanellus vanellus)

1

4

3

0

2

Nagy goda (Limosa limosa)

0

2

2

0

0

Piroslábú cankó (Tringa totanus)

2

1

1

0

2

A Tanaszi semlyéken a projekt keretében megvalósult legeltetés pozitív hatás gyakorol a madárvilágra elsősorban a nádasodás visszaszorításásval és a madarak táplálékkészletére gyakorolt hatásával.

 

Hamarosan beszámolunk arraól, hogy a romániai Pécska (Pecica) város bivalyfarmja az ottani ártéri övezet rehabilitációjában milyen sikereket ért el.

EU ERFA

További ajánlataink

Az egészségügyben, az iparban és a kereskedelemben is... »
Kocsis Ágnes rendező Pál Adrienn című filmje nyerte vasá... »
Első alkalommal hoztak létre májsejteket brit kutatók emberi bőrmint... »
A XIX. század harmincas éveinek végén egy, a messzi Új-... »