Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességre, miközben mindez boldoggá teheti.

Bejelentkezés

Kapcsolatfelvételi űrlap

Költő és királyfi

Nyomtatóbarát változatKüldés E-mailben

Nem véletlen, hogy a Szegedi Kortárs Balett társulata töretlen népszerűségnek örvend hazánkban, és külföldön is sikert sikerre halmoz. Legújabb produkciójukkal, Stravinsky Orpheusával és Bartók Fából faragott királyfijával ismét mély művészi érzékenységről és szakmai elkötelezettségről ad tanúbizonyságot Juronics Tamás és csapata.

Március 25-én, Bartók Béla születésnapján a budapesti Művészetek Palotájában debütált a Szegedi Kortárs Balett legújabb előadása. Élő zenekarral elevenedett meg a közönség előtt Stravinsky és Bartók zenéje, Szegeden pedig ennek felvétele kíséri a két darabot. Különleges látványvilág, és két csodálatos zeneszerző muzsikája vezet minket a mítoszok és a mesék világába.

Előadás (Fotó: Datki Zsolt)
Részlet az előadásból (Fotó: Datki Zsolt)

Az első felvonásban Orpheus és Eüridiké jól ismert története elevenedik meg a hatásos és a cselekményt jól kiszolgáló színpadképben. A sötét tónusok, a mély, vibráló színek, a fény és az árnyék nem evilági játéka kelti életre – ha szabad ezzel a képzavarral élni – az Alvilágot, Orpheusnak a holtak birodalmába tett utazását. Tizenhárom táncos idézi meg a lantos Orpheuszt, aki ezután alászáll Hádész királyságába, hogy megkeresse szerelmét, Eürüdikét. Útja során fúriák kísértik meg, de ő ellenáll csábításuknak, a holtak állják útját, de ő leküzdi az akadályokat, hogy aztán a végső pillanatban, az élők világának peremén bukjon el. Horváth M. Gergő Orpheus szerepében nagyon emberi, ennélfogva saját bukásán, állhatatlanságán kesergő figura. Amikor nem lehet szavakkal kifejezni, min megy keresztül egy karakter, és csak a tánc, a test játéka az, ami már-már fájdalmasan mély érzelmeket és cselekedeteket kell, hogy megjelenítsen, gyakran nagyobb hatással van ránk ez a néma, erőteljes mozgás, mint egy üres prózai szöveg. Horváth M. Gergő a darab végén – szó szerint – lecsupaszítja önmagát, így szabadítva meg Orpheust a bűnöktől, az emberi tétovaságtól, esendőségtől, és egyúttal magától a halandóságtól.

Részlet az előadásból (Fotó: Datki Zsolt)

A második felvonásban Balázs Béla történetét Bartók Béla zenéjére idézi fel előttünk a társulat. A Fából faragott királyfit Juronics Tamás nem először rendezte idén, érződik is az előadáson a darab iránti szeretete, és a zene adottságainak ismerete. Ehhez mérten illik a történethez a látvány is. A Zengo stúdió által készített animációs filmet egy fából és textilből álló paravánra vetítik, valamint a táncosok testét is afféle élő vászonként használják. Így jelennek meg előttünk a cselszövő Tündér varázslatai, amely a Királyfi és a Királylány egymásra találását akadályozzák. A megelevenedő erdő, a medréből kilépő patak és tenger képei kihangsúlyozzák Bartóknak az élő természet iránti szinte már vallásos tiszteletét, és szakrális rítussá emelik a két fiatal szerelemkeresését. A friss Harangozó-díjas Czár Gergely lubickol a Királyfi szerepében. A társulat próbavezetői státuszát is rábízták, ezek alapján pedig egyértelmű, hogy csakis tökéletesen professzionális, mégis szívvel-lélekkel összerakott táncot láthatunk az ifjú művésztől. Partnere, Szarvas Krisztina remek arcjátékával is segíti megmutatni a Királylány személyiségét, elsősorban a Fabábbal (Finta Gábor) való hol játékos, hol pedig túlfűtött táncduettje során.

A két darab a szerelmesek egymáshoz való közeledését, távolodását, a természetfeletti erők közbeavatkozását egymás mellé állítva kapcsolódik szorosan össze, így hozva közel az ókori görög mondára épülő és a huszadik század elején íródott magyar népdalelemeket is felvonultató táncjátékokat.  

Részlet az előadásból (Fotó: Datki Zsolt)

Tekintse meg galériánkat az előadásról.

További ajánlataink

A digitális térképek spektruma jelentősen szélesedett az... »
Próbára tehetik saját színészi képességeiket és a Szegedi Nemzeti Színház máskor rejtve... »
A Magyar Jazz Szövetség a Budapest Jazz Clubbal karöltve idén is... »
 Az 1900-as évek elején gyorsan gyarapodott az automobilok száma... »