Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességre, miközben mindez boldoggá teheti.

Bejelentkezés

Kapcsolatfelvételi űrlap

Hogyan röhög a társadalom a tudósokon? Művészi paródiák a földtudósokról

Nyomtatóbarát változatKüldés E-mailben

Sokan gondolják úgy, hogy a tudomány komolyabb dolog annál, hogy azt bármiféle humorral illessük. Fontos tudni, hogy a tudomány művelői is kifinomult tulajdonságokkal rendelkező emberek, és ebből következően sajátságos, szarkasztikus és humoros történések forrásai lehetnek.

A humor összetett fiziológiai reakciókat vált ki belőlünk, amelynek egyik legismertebb formája a nevetés. Vannak akik halkan, vagy épp harsányan nevetnek, vannak akik kacagnak vagy kacarásznak, és vannak akik csak mosolyognak. A tudomány egzakt terület, ami ráadásul nagyobb ismereteket igényel annak kellő humorba foglalásához, mondanivalója sokszor indirekt a hétköznapi eseményekkel, így a tudományos humor általában mosolygást, kuncogást vált ki, és rosszabb esetben is csak kínos vigyorgást eredményez.

Jégkorszak vége

Tudományos anekdoták

A tudománnyal foglalkozó humoros irodalmi formák közül a leggyakoribbak az anekdoták. Az anekdota görög szó, eredeti jelentése: kiadatlan. Valójában azonban olyan jelentős személyiségekkel megtörtént, de történelmileg nem nyilvántartott, vagy igazolt, humoros jellegű esemény, amely szélesebb érdeklődésre tarthat számot. A tudósi szórakozottság gyakran vezet furcsa, komikus helyzetekhez. Az anekdoták hatalmas területet foglalnak magukba, kezdve a tudományos abszurd humortól, a versben írt koholmányokon át, a megzenésített tudományos dolgozatokig. A tudományhoz hasonlóan hosszú múltra tekint vissza annak szatirikus bemutatása is. Hasonlóan nagy utat jártak be a szó- és képrejtvények, a velős mondások és aforizmák is. Dr. Kaszap András nyugdíjas geológus gyűjtésének nézzünk pár anekdotát.

Szabó József (1822-1894)

A budapesti tudományegyetem egykori geológusprofesszora rendkívül alacsony termetű volt. Deák Ferenc társasága egy ízben nagyon ugratta a törpesége miatt, mire Szabó ingerülten vetette közbe: „Láttam én már nálamnál kisebb embert is.” „De nem ingyen” – jegyezte meg csendesen Deák. (Lambrecht & Varró, 1922)

Semsey Andor (1833-1923)

A Kálvin téren lakott inasával egy kétszobás lakásban. A reggelijét az inas hozta fel, azután kétszer 12 fillért tett a zsebébe, újságpapírba csomagolva – ez volt két villamosjegy ára – és elment a Királyi Földtani Intézetbe (ma Magyar Állami Földtani Intézet). Ott külön szobája volt.

Semsey egyik alkalommal arra kérte a nagy szaktekintélyű báró Eötvös Lorándot, hogyha van használaton kívüli télikabátja, ajándékozza neki, mert szüksége lenne a kabátra az inasának. Eötvös néhány nap múlva elküldte a kabátot. Egyszer aztán szemközt találkozik az utcán Semseyvel, és megdöbbenve látja, hogy kabátját Semsey hordja. Menten szóvá is tette, amire Semsey így válaszolt.

„- Ez a kabát olyan jó állapotban volt, hogy a magamét adtam az inasnak és ezt megtartottam.” (Bisztray Gyula: Jó kedvű magyar tudósok)

Krenner József (1839-1920)

Ősi budai német családból származott; s bűr itthon, hazájában töltötte egész életét, s negyven éven át tanított az egyetemen, nem tudott kifogástalanul megtanulni magyarul. Magyar beszédének fogyatékossága miatt néha egészen furcsa dolgokat mondott előadásain.

A híres knyahinyai meteorról ezt mondta:

„- Hát tudjonak: durranásszerű dörrenéssel ért a földre.”

Ásványtanból:

„- Tudjon, ha a kalcit leöntök sósavval, elkezd pezsgőzni.” (pezsegni helyett)

Vagy:

„- Ha a piritet acéllal ütögettök, az szikra csahol.” (csihol helyett)

Megnyilvánulása egy gyászjelentés alkalmával:

„- Fogadd őszinte részvényemet.” (részvétem helyett)

Emellett elterjedt hallgatói között, hogy a professzornál nem lehet megbukni. Egyszer egy hallgató fogadott társával, hogy Ő mégis megfog bukni. Krenner folyamatosan adogatta felismerés céljából az ásványokat a hallgatónak, de a vizsgázó mindegyikre azt mondta, hogy nem ismeri. Utolsóként Krenner átnyújtotta a konyhasót:

„- Na, ezt csak felismeri? – kérdezte.

A hallgató forgatja, nézegeti, aztán szomorúan mondja:

- Nem ismerem ezt sem, professzor úr.

- Nyalja meg! – mondja Krenner.

A jelölt megnyalja.

- No, most már csak tudja? – kérdezi Krenner.

A válasz:

- Nem tudom, kérem.

Erre Krenner:

-          Hát ez só!

-          Dehogy só! – mondja a hallgató, és ezzel megnyerte a fogadást.”

Vadász Elemér (1885-1970)

Az anekdoták közül nem lehet kihagyni 20. század második felének geocézárjának, Vadász Elemér aranymondását sem, amely így hangzott:

Az ötvenes évek elején Vadász folyamatosan unszolta Bogsch Lászlót és Meisel Jánost, hogy magyarosítsák meg nevüket. Egyszer aztán Meisel bement hozzá, és jellegzetes mosolyával közölte:

- Professzor úr, magyarosítunk Bogsch Lacival!

- Na végre! És milyen nevet választottatok?

- Bogsch lesz Halász, én meg Madarász, így lesz a tanszéken halász, vadász, madarász!

A téma végleg lekerült a napirendről.

Karikatúrák

A korábbi, csillagászokkal kapcsolatos karikatúragyűjteményhez hasonlóan a földtudósok sem képezhetnek kivételt.  Nézzük hogy milyen képregények, karikatúrás készültek a földtudomány berkein belül.

A karikatúrák poénjait Papp Gábor, az MTM Ásvány- és Kőzettárának munkatársa találta ki. A vicces ötleteket Budai Éva, a Növénytár preparátora illusztrálta. A fekete-fehér grafikák végső digitalizált formába öntése és feliratozása Katus Magdolna érdeme.

Rácshibák Növekedés Elemi cella

Konditerem

Kudarc a főiskolán

Kristálytiszta üzlet

Titkos klinikán

Alpesi idill

Kemény kűzdelem

Intelligens biológiához, intelligens földrajz

Tudományos eposzok, zenés művek

 

A Természet Világa 2008-as „Föld éve” akció alkalmából megjelent II. különszámában egy geológus dal „Volt egyszer egy hadnagyocska” címmel jelent meg:

 

„Északkelet messzi táján, hol a tokaji terem,

Ott született meg ez a nagy földrengető szerelem.

 

Élt egyszer egy lakkolitka, bájos riolitleány,

Nem ismerte a szerelmet, boldog volt ő igazán.

 

Ám egyszer egy szarmatában megjelent egy szép legény,

Nótás hangú, vidám kedvű, andezit-láva legény.

 

Nem adott ő szerenádot, esténként nem hegeült,

Hanem a kis lakkolitra csendesen rátelepült.

 

És azóta állandóan nyitva áll a hasadék,

Be is hatolt rendszeresen a híg lávamaradék.

 

Ám a sok magmaömléstől a magmakamra kiürült,

S két erupció közt hosszas pihenésre kényszeült.

 

Lakkolitunk formás teste lassanként átalakult,

Domborodó belsejében vulkánembrió lapult.

 

Ám ekkor úgy határozott a családi nagy tanács,

Nem kell bébi, legyen inkább metamagma-elhajítás.

 

De az idő gyorsan elszállt, megvénült a lakkolit,

Ráncosbőre alatt kaolin volt s bentonit.

 

Andezitlepény barátunk róla lassan lekopott,

S meg-megtisztelt görgetegként egy-egy pannon homokot.

 

Lakkolitunk szomorú lett, más hátra már nem maradt,

Elváltak hát oszloposan, néhány ezer év alatt.

 

Bús özvegyünk a negyedkort hévizekkel sírta át,

Könnyes szerelmüket őrzik a végardói pocsolyák.”

További ajánlataink

Világszenzáció: egy új kísérleti anyag... »
Idén 18. alkalommal rendezték meg a Budapesti Nemzetközi Kö... »
Könnyűzene hallgatásával segítettek neuropszichológusok szerzett agysérüléses betegeknek... »
A 20. század végén nagy áttörést jelentett az a bejelentés, mely szerint sikeresen... »