Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességre, miközben mindez boldoggá teheti.

Bejelentkezés

Kapcsolatfelvételi űrlap

Kadhafi festészete, avagy a véreskezű festő művészetének elemzése

Nyomtatóbarát változatKüldés E-mailben

Hogy értékelnéd Hitler festészetét, Sztálin és Néró költészetét? Szét tudnád-e választani a türannusz személyét a művésztől? Ilyen kérdések merülnének fel minden józan emberben, amikor Kadhafi fiának, Saif al-Islam Kadhafi művészetének elemzésére kerül sor, különösen miután a világ is megismerte az ifjú trónkövető valódi személyiségét. Egy rossz művész, nem feltétlenül gonosz, egy gonosz művész azonban rossz művész, vagy lehet egyáltalán jó? Hogy is van ez?

2011 előtt a líbiai Kadhafi dinasztiáról még senki sem merte azt gondolni, hogy csúfos véget érhet, az arab tavasz hatalmas véráldozatok árán azonban véglegesen lesöpörte a zsarnokot, a családi alapon szerveződő elnyomó klientúrával együtt. A forradalom előtt Moammer Kadhafi fiáról Saif al-Islam Kadhafiról sem lehetett sokat tudni, az akkoriban még „teremtő” lélekként aposztrofált fiú 2002-ben a „Sivatag nem csendes” címmel egy különleges pavilont rendezett be a londoni Kensington Gardens-ben, hogy megossza a nagyvilággal művészetét, kedvtelését pedig folytatva, később több helyszínen is hasonló kiállítást rendezett.

Az ifjú művészete azonban úgy tűnik csak megerősítette azokat a kliséket, amelyek a diktátorok művészetével kapcsolatosan már ismertek: a zsornokok művészete ridegséget árasztó giccs.

Saif al-Islam Gaddafi
Saif al-Islam Kadhafi 2002-ben a londoni kiállításon a "Kihívás" c. képe előtt

A zsarnokság és a giccs örökös összefonódásának okai azonban máig tisztázatlanok. Már az ókori római történészek is eltöprengtek a korabeli Türannoszok bizarr esztétikáján. Suetonius „A tizenkét császár” c. művében beszámolt például Tiberius Capriban berendezett villájának pornográf díszítéséről, Tacitus pedig Néró gigantomániáját elemzi és összefüggést lát a császár személye és a hivalkodó császári épületek dekorációjának rideg embertelensége között.

Kadhafi művészete alig tér el ettől, a házakból, bunkerekből és Néró titkos alagútjaira emlékeztető lecsupaszított formákból és felületekből, nem valamiféle minimalista kreativitás sugárzik, hanem sokkal inkább egy életidegen elme gondolatvilága olvasható ki.


Saif al-Islam Kadhafi 2010-ben a moszkvai kiállításán

Nem kizárt hogy a zsarnokok művészi torzulása a valós emberi interakciók hiányával magyarázható, elképzelhető ugyanakkor, hogy egy átlagembernek nehezen megtapasztalható életforma irrealitásából fakad, kicsit hasonlóan XIV Lajos a világtól teljesen elzárt – így arról semmiféle tapasztalattal sem rendelkező életéhez.

Kadhafi művészi túlkapásait a mély deviancia jellemzi, ami műveit a fanyar középszerűségbe süllyesztik. Nyugatias élete a keleties despotizmussal keveredve, személyiségében Delacroix „Sardanapale halála” című festményének világát idézik fel, amely nehezen emészthető torzszüleményeket eredményez.

Saif al-Islam Kadhafi: Kihívás
Saif al-Islam Kadhafi: Kihívás

Ám szerencsére az izlésterrornak egy időre vége Líbiában, a lázadók módszeresen felkutatták a Kadhafi család giccses hagyatékát, a diktátor portréját ábrázoló aranyképet összetaposták, majd felakasztották egy óriási öklöt ábrázoló és éppen egy amerikai jet-et szétverő szoborra. A kutakodás során olyan különlegesség is előkerült, mint egy sellő formájú arany kanapé, ami alighanem a legízlésesebb ágy lehetett a világon.

További ajánlataink

Az egészségügyben, az iparban és a kereskedelemben is... »
Kocsis Ágnes rendező Pál Adrienn című filmje nyerte vasá... »
Első alkalommal hoztak létre májsejteket brit kutatók emberi bőrmint... »
A XIX. század harmincas éveinek végén egy, a messzi Új-... »