Alaphang

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek tartó embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni a másiktól, ez természetükből fakadóan lehetetlen. A tudomány és a művészet is szeretné magát az emberiség szolgálójaként látni, pedig valójában mindkettő önmagáért van és az ember egyéni boldogságát rejti magában. Miért is? Ha az emberi boldogságnak egyetlen olyan feltétele van, amely nem helyettesíthető, ez pedig a szabadság, pontosabban a döntés szabadsága. A tudományban az ember szabadon gondolkodik, a művészetben szabadon érez. Minden másban, így a társadalmi közéletben, a vallásban, a materiális világban az ember döntései korlátozva vannak. A tudományban az ember megismerni akar, a művészetben alkotni valami mást a megismert világból. Így tudós és művész szabadon kereshet, alkothat, törekedhet a teljességre, miközben mindez boldoggá teheti.

Bejelentkezés

Kapcsolatfelvételi űrlap

Iraki Rómeó és Júlia - Saját életük lenyomatát kapták vissza

Nyomtatóbarát változatKüldés E-mailben

A fiatal szerelmesek életét nem méreg vagy tőr oltja ki, hanem öngyilkos merénylő bombája. A Montague-kat és Capuleteket nemcsak családi gyűlölködés, hanem vallási különbségek is szembeállítják egymással. Az iraki környezetbe helyezett Rómeó és Júlia tele van a világ legerősebb zsoldoshadseregének tartott amerikai Blackwaterre, az irániakra és az amerikai újjáépítési erőfeszítésekre tett utalásokkal. A valaha az iraki diktátor propagandájának eszközévé silányított bagdadi Nemzeti Színházban tartott áprilisi bemutató után a közönség izgatottan találgatta, vajon a darabbal visszatért-e a komoly művészet az iraki fővárosba. A nézők a Shakespeare-klasszikusba öltöztetve saját életük utóbbi kilenc évének lenyomatát kapták vissza.

"A mi valóságunkról szólt a darab, arról, ahogy a szunniták és síiták egymást gyilkolják" - jegyezte meg Szenan Szádi egyetemi hallgató az előadás után.

Iraki Rómeó és Júlia

Gyilkosságok természetesen továbbra is vannak. A bemutató utáni reggelen robbanásokat lehetett hallani Bagdadban. A nap végére az ország különböző helyein végrehajtott támadásokban csaknem három tucat ember halt meg, miközben a veterán iraki színészekből és feltörekvő tehetségekből álló társulat már a William Shakespeare szülőhelyén, Stratford-upon-Avonban megrendezett Shakespeare Világfesztiválra készült.

A férjet kereső bogár meséje

A fesztivált a Rómeó és Júlia Bagdadban előadása nyitotta meg, és a darabot tízszer fogják játszani július végén és augusztus elején a londoni olimpia kulturális programjának részeként is. A különböző vallási felekezethez tartozó szerelmesek története a közelmúlt kollektív iraki tapasztalatának csaknem minden elemét érinti. Az, hogy a sok könny mellett sok nevetést is kiváltott - főleg a robbanószerrel megrakott mellényt viselő, al-Kaida harcosra emlékeztető, mégis pojácaként viselkedő, Júliáért epekedő Paris alakja -, talán azt jelzi, hogy az iraki társadalom kezd megbékélni a háború traumájával.

"Rómeó kilenc évig nem látja Júliát, és első találkozásukkor a szunniták és síiták közötti konfliktusról beszélnek" - fedte fel Monadhil Daúd iraki színész és drámaíró, aki a darabot rendezte, és két éven át írta is.

A szunnita és síita szó nem szerepel a darabban, de oly módon utalnak a két felekezetre, hogy az iraki közönség azonnal tudja, hogy miről van szó.

Capulet, Júlia apja szunnita, mint azt vörös-fehér kockás kefijéje, kendője jelzi (arról nem is beszélve, hogy egy al-Kaida-harcos akarja feleségül venni a lányát). Rómeó apja, Montague ellenben fekete-fehér kockás kendőt visel, amely a síiták körében elterjedtebb.

"Az üzenetem az, hogy a szerelem jobb, mint a családok közti konfliktus" - közölte Daúd a The New York Times című lapnak nyilatkozva.

A darabban lépten-nyomon felbukkannak az iraki élet részletei. Egy amerikai tábornok kámeát farag, miközben gépfegyver ropogása a háttérzaj. Mivel Mercutio Mab királynőről szóló, szexuális töltetű meséjét túl kockázatosnak ítélték ahhoz, hogy konzervatív közönség előtt elhangozzon, egy férjet kereső bogárról szóló iraki esével helyettesítették.

Hol vannak a Rómeók?

Shakespeare darabjait néha Szaddám Huszein uralma idején is játszották.

 "A klasszikusok mindig átcsúsztak a cenzúrán" - jegyezte meg Deborah Shaw, az angliai Shakespeare-fesztivál igazgatója, Monadhil Daúd felesége.

Szerinte a diktátorok sokszor azért engedik játszani Shakespeare-t, mert darabjai "a hatalom legitimitásáról, igazságról, és arról szólnak, hogyan kell együtt élnünk". Az arab vezetők néha azért is fordultak Shakespeare-hez, mert antiszemita célokra tudták használni műveit. A velencei kalmár a maga gonosz zsidó főhősével például fontos része volt az iraki tananyagnak Szaddám Huszein idején.

Shaw számára - aki úgy határozta meg a produkcióban játszott szerepét, hogy övé volt az első nyugati szem, amely az előadást látta - a darab felvetett egy olyan kérdést, amely egész biztosan sok iraki nőben is felmerült. "Hol vannak a Rómeók? Elegünk van a komor, fegyverüket rázó fiatal emberekből" - szögezte le.

Üzenet a világnak

A produkció szorosan kötődik Irak kulturális múltjához, a múlt század ötvenes éveinek élénk színházi életéhez. Ezt a múltat azonban fokozatosan eltörölték a háborúk és szankciók évtizedei, az, hogy Szaddám Huszein kormányzata nem tűrte a véleménynyilvánítás szabadságát.

Daúd, az 52 éves rendező az 1980-as években hagyta el Irakot, miután egy, az iráni-iraki háborúról szóló produkciójával feldühítette a kormányzatot. "Szaddám Huszeinnek nem tetszett, és a helyzetem nagyon veszélyessé vált" - idézte fel.

Elhagyta Irakot, és évekig a menekült művészek vándoréletét élte Stockholm, London és Damaszkusz között utazgatva. Tanult Oroszországban, előadásokat rendezett a washingtoni Kennedy Központban és a New York-i Brooklyni Zeneakadémián.

A darabban felbukkan az 82 éves, nagy népszerűségnek örvendő Szami Abdul Hamid is, aki 1965-ben megrendezte A velencei kalmár iraki változatát. Most történelemtanárt játszik, aki a vallásos hit és a szélsőségesség által elnyomott világi eszméket képviseli.

Rómeót és Júliát játszó fiatal színészek alakítását az a törekvés hatja át, hogy a művészek új generációja számára visszaszerezzék a régi hagyományokat. "A mű az iraki valóságról szól, egyúttal üzenet a világnak - húzta alá a Rómeót játszó 24 éves Ahmed Moneka. - Mindannyian keresztülmentünk ilyen dolgokon, mindannyian részesei voltunk a válságoknak és felekezeti konfliktusoknak."

A szunnitaként ábrázolt Júliát játszó 23 éves Szarva Malik síita kurd, aki a más felekezetű iránti tiltott szerelemre vonatkozó tapasztalataiból kiindulva építette fel az ábrázolt alakot.

Három évvel ezelőtt, egyetemistaként beleszeretett egy szunnita fiúba. A kapcsolatot tovább bonyolította az, hogy az ő családja gazdag volt, a fiúé nem. Eldugott helyeken találkozgattak az egyetemen és sűrűn leveleztek. "A családom folyamatosan le akart beszélni róla" - idézte fel az akkor történteket.

Ma már házasok.

"Sok férfi és nő, lány és fiú van, akik nem lehetnek a szerelmükkel. Én is közéjük tartoztam. Ám ha valóban szeretik egymást, át kell törniük a korlátokat" - szögezte le.

További ajánlataink

II. Arsinoë egyiptomi fáraónő egyedülálló,... »
  Egy új számítógépes szimuláci... »
Szemfülesek a magyar filmforgalmazók, hiszen a nyári angliai zavarg... »
Dekadencia, egy csepp byroni spleen, és annak az amerikai álomnak a söt... »